Normális, hogy kérvényt kell benyújtanom, hogy bemenjek mamám házába?

Ja. De most, hogy megvannak a cuccaid, akkor nincs gond tovább.

Egyértelmű, hogy anyád nem kedvelte az anyját: én is a saját szememmel látom, hogy a saját anyám mennyivel több szeretetet mutat a lányom iránt, mint amennyit én valaha tapasztaltam. Szóval nem tudhatod, mi áll emögött.

Anyádnak minden joga megvan arra, hogy ne engedjen oda, ugyanis a mama halála óta ö a ház tuljdonosa, és mint ilyen, ö döntheti el, ki mehet be és ki nem.

Neked semmit közöd jogilag a házhoz, ezt kénytelen vagy tudomásul venni.

"Nekem meg nővéremnek ugyanannyi jogom van ott lenni"

NEM, NEKTEK semmi jogotok ott lenni, ha a tulajdonos (anyátok) nem akarja

Emberek, ne legyetek ennyire autisták, a "jogom/jogos/jog" szónak van morális értelemben vett köznyelvi definíciója is. Szinte biztos vagyok benne, hogya kérdező tudja, ha a ház az anyja tulajdona, akkor ő szabja meg, ki jár a házan.

Szerintem amúgy nyilván nem normális, de sajnos valószínűleg jogszerű.

"Anyádnak minden joga megvan arra, hogy ne engedjen oda, ugyanis a mama halála óta ö a ház tuljdonosa, és mint ilyen, ö döntheti el, ki mehet be és ki nem.

Neked semmit közöd jogilag a házhoz, ezt kénytelen vagy tudomásul venni."

Amíg nem volt hagyatéki, addig nem tulajdonosa az örökösök semminek sem. És a hagyaték vagy fél év, biztos nem volt még, ha nem rég halt meg a nagymama.

És nyilván nem jogi oldalról érdeklődik a kérdező.

Ki tudja megérteni az ilyen agyament viselkedést, hogy egy szűkeszű miért viselkedik lobotomáltként?

Mert bolond lyukból bolond szél fúj!

Mert túl szép lenne az élet ha mindenki normális lenne!

Úgyhogy a gondviselés elszór minden családban egy két rontópált, aki mindenki életét fokozatosan mérgezi, es ami lényeg, állandóan!

Azért születtünk a földre, hogy a lelkünk fejlődjön.

Ha kényelemben lennénk, normális kedves szülőkkel, az életünk szép és zökkenőmentes lenne, de nem sarkallna minket fejlődésre, ami menekülés által történik.

A végén már olyan szar lesz a helyzet, hogy futni kell a hulye szülőtől, aki már habzó szájjal az életünkre tör . Ez a kiválasztottak útja.

Ezek a szülők javarésze nem is humanoid, hanem robotszerűen programált az agya, a reakciói mint egy vírusos program, meg lehet nézni minden például nárciszikus személyiségzavarú ember identikusan viselkedik, a kínai az orosz nárci a magyar mind egyformán nyilvánul meg.

Mert ugyanaz a szoftver vezérli őket, ugyanaz a reakció, motiváció, habitus.

Maradjunk annyiban, hogy neked fogalmad nincs arról, hogy pontosan milyen szülője volt anyukádnak annak idején a te szeretett nagymamád. Te évtizedekkel később egy teljesen más életszakaszban, teljesen más viszonyrendszerben ismerted.

Senki nem akar direkt rosszban lenni a saját anyjával, szóval biztos vagyok benne, hogy anyukádnak rengeteg sérülése van, és azt is valószínűsítem, hogy nem anyád volt a kedvenc gyerek. Bizony ezek nem múlnak egy csak úgy, és a rossz viszony az mindig csak egy következmény.

Nem anyukádat akarom most mentegetni, mert senki nem tökéletes, de a szülő-gyerek viszony elsősorban a szülőn múlik. Szóval próbálj meg kicsit árnyaltabban gondolkodni, mert biztos vagyok benne, hogy a nagymamád nem volt olyan jó anya, mint azt te hiszed.

A házba meg az mehet be kedvére, aki megörökölte. Te is örökös vagy? Ha igen, akkor beszéld meg anyukáddal, ha nem, akkor meg sajnos ez van.

Teljesen.

Az ő öröksége.