A te anyósod sem képes elviselni, hogy a fia számára már nem ő az első?

Harcolt velem a sógornőm és az anyósom is, sosem vettem fel a kesztyűt.

A sógornőmmel kifejezetten jóba lettünk végül.

10 év után a 2.gyerekre volt valami undorító beszólása anyósomnak, akkor mondta férjem, na itt volt elég, többet nem kell jönni.

Nem mondom, hogy nem örültem.

Ez mostanában az ezredik anyós kérdés.

Akármilyen unszimpatikus válasz még mindig, de az enyém sem képes elviselni. És hagyjuk ezt a hülye dumát, hogy nem kell versenyezni, meg mindkettő ugyanolyan fontos. Igen, mindkettő fontos, de máshogy.

Az anyja mindig az anyja marad. Nekem meg az apám az apám. Szeretem, tisztelem, látogatom.

De akármilyen élethelyzetről is legyen szó, ha csak nincs az apámnak kimondottan igaza, akkor a férjemet választom.

Sajnálom azt a sok nőt abban a rengeteg rossz kapcsolatban, amiben csak azért vannak mert elvárás, társadalmi nyomás, "úgyse találok jobbat" stb.

Nekem a férjem a lelkitársam 18 éve és ezt semmilyen más szeretet nem válthatja ki és semelyik nem fogható hozzá. Talán a gyerekeinkhez való viszony hasonló. De én nem kérem azt a mi gyerekeinktől sem, hogy mi legyünk az elsők nekik. Egyszer mind megtalálja a párját és minket már csak látogatni jönnek. Ez így van rendjén.

17, én értelek. Amíg magunkkal nem vagyunk tisztában és békében, mással se leszünk.

Jó nyálas lett, de érthető 😄