Nem furcsa, hogy mindig csak a férj ági anyósok nem értenek az unokákhoz?

"A kérdés a gyakorin olvasott többi kérdés alapján jött."

Javaslom, kezdj el élni...

Amikor apám ment elmondani a szüleinek, hogy megszülettem már kintről kiabált, mamám ment oda az ablakhoz.. Aztán hallotta, hogy papám kérdezi tőle, hogy mi történt, annyit válaszolt neki, hogy semmi - ilyen volt mindig is a kapcsolatom az apai nagyanyámmal, semmilyen. Viszont az anyaival éltünk kb együtt, szóval...

Anyósom is olyan, hogy fontosabb neki minden más, hiába, hogy csak évi pár alkalommal látja az unokáit. Konkrétan azért nem mehettünk hozzá legutóbb, mert ő másnap reggel fodrászhoz megy...

Az, hogy az apai nagymamák gyakran negatívan szerepelnek a családi történetekben, több tényező kombinációjának eredménye lehet:

Családi Dinamika: A házasság után sok esetben a feleség és az anyós közötti viszony bonyolult lehet. A feleség talán érzékenyebb lehet a férje családjára, és ennek következményeként az apai nagymama lehet célpont. A férj anyjával való viszony is befolyásolhatja ezt a dinamikát.

Elvárások és Sztereotípiák: Társadalmi sztereotípiák és elvárások is szerepet játszhatnak. Az „ideális” nagymama képét sokszor az anyai nagymamák képviselik, mivel a társadalmi normák szerint az anyai nagymamák gyakran a „szent” szerepben tűnnek fel, míg az apai nagymamák esetében több a kritika.

Családi Történetek és Tapasztalatok: Minden család más, és az egyéni tapasztalatok is különbözőek. Lehet, hogy az apai nagymamákkal való problémák csak egy kis része annak, amit a kérdéseken keresztül látunk. Az online kérdések és válaszok gyakran egyoldalú képet nyújtanak a problémákról, és nem mindig tükrözik az egész képet.

Féltékenység és Versengés: Ha a férj anyja és a feleség közötti viszony feszültségekkel teli, a feleség talán próbálja távol tartani az apai nagymamát a gyerekektől, hogy csökkentse a potenciális konfliktusokat. Ez hasonló lehet ahhoz, ahogy egy férj próbálhatja távol tartani a feleségét a csinos kollégáktól.

Összességében a családi kapcsolatok és a nagyszülők szerepe bonyolult lehet, és sok tényező befolyásolhatja azt, hogyan észlelik őket a családtagok. Az apai nagymamák általános kritikája nem feltétlenül jelenti azt, hogy ők tényleg „rosszak” lennének, csak egyszerűen, hogy a családi dinamika és a társadalmi elvárások befolyásolják a véleményeket.

Én más irányból közelíteném meg.

Mivel mi is apajogú társadalomban élünk évszázadok óta, ezért a fiúgyerek hagyományosan felül van reprezentálva a lánygyerekkel szemben. És ebből fakadóan bizonyos maradibb anyák úgy gondolják, hogy ők többet tettek le az asztalra azzal, hogy fiút szültek. Sok családban a mai napig nem örülnek az öregek, hogyha az unoka "csak lány lett".

Egy fentebbi mentalitású apai nagymama hiheti azt, hogy ő különb, mint az anyai nagymama. Ő sokkal jobban végzi a maga dolgát, tévedhetetlennek gondolhatja magát, ezért a menyének nehezebb leszerelnie az okoskodását, megértetni vele, hogyha valamiben nincs igaza / nem ért vele egyet, mint a saját anyja esetében. Pláne, hogyha az unoka is fiú.

Eddig én kb. egy fiús anyával találkoztam, aki normális volt. A többire a környezetemben jellemző ez a fura elszálltság és tudálékosság, és az is, hogy a 40+ éves pici fiát is úgy kezeli, mint egy óvodást. Mintha egyszerre lennének plátóian szerelmesek a gyerekükbe faszipótléknak használva, és egyszerre nem lennének képesek felfogni, hogy már rég nem totyogós.

Tisztelet a kivételnek, de aki már szülői minőségen sem százas, az nagyszülőként se lesz jobb.

De ugyanilyen pszichotikus viselkedésű és kibírhatatlan sok lányos apa is.

Hülyeség. Akkor ennyi erővel meglehet fordítani ha elv. csak a gykra alapozol...

Mivel azokat a kérdéseket ált. nők írják ki. Miért utálják a nők ennyire az anyóst?

Ez többször ki lett már itt vesézve, hogy a nők nem tudják elfogadni, hogy azért, mert az anyósuk nem az anyjuk, attól még nem rosszabb csak más.

Én meg pont az anyámmal nem tartom a kapcsolatot és az anyósommal vagyok nagyon jóban, szuper nagymama. De igen, látom, hogy a többség igyekszik a férje anyját távol tartani, bármilyen ism

Nekem tényleg az apai nagyanyám volt a gonosz, de nem olyan okok miatt, amit te írsz.

A szüleim elváltak, mert apám túl sokat lépett félre (túl fiatal volt még), anya ezt pedig nem tűrte. Mikor egy ringyó beàllított, hogy apãmtól terhes, betelt a pohár. Nem tőle volt terhes, ez pár évtized utàn nyilvánvaló, de hogy lehetett volna akár,váz bőven sok volt...

Apai nagyanyám haragudott anyámra,amiért nem bocsátott meg apámnak, és vége lett a "szép" hàzasságnak.

Emellett ott volt apám testvére, aki viszont rendes családapaként tényleg szép családban élt., ráadásul ott az apai nagyanyám szomszédjaként...

Mindig ők és az elkényeztetett unokatestvéreim voltak a szentek és jók... Mindig mindenből ők kapták a jobbat. Gyerekként sokszor kaptam olyan jàtékot tőle, ami az unokatestvéreimnek nem kellett, mert gagyi volt, és ők minőségibb játékokat kaptak. Akkor és később is mindig mögött, még mindig nyűg voltam számára. Szóval igazi boszorkánynak éreztem gyerekkorom óta, pedig az édesanyám sosem arra nevelt, hogy utáljam, vagy bármi....