Miért ilyen betegesen ragaszkodóak egyes anyák?
Eddig nem teljesen értettem ezeket a történeteket, mert valahogy nem bírtam elképzelni, hogy egy egészséges szülő-gyerek kapcsolatban miért ne örülne a szülő, ha a gyereke normális párt talál de most megtapasztaltam. Nem rég ugyanis megtaláltam azt az embert, akivel úgy éreztem belevágnék egy kapcsolatba. Immár 8 csodás hónapja együtt vagyunk de az anyja egyszerűen érzem hogy nem bír elfogadni engem. Nem csináltam amúgy semmi rosszat, tanult vagyok, van egy szakmám, amiben szerencsére el tudtam helyezkedni, és viszonylag jól is keresek, ahhoz képest hogy nincs 10 év tapasztalat mögöttem. Nem járok nagyon bulizni, semmi extrém nincs a külsőmben, szóval tényleg teljesen átlagosnak tartom magam. Valamiért viszont hatalmas bűn, hogy szeretni merem a fiát. Mindent megtettem hogy jó benyomást keltsek de kezdek belefáradni a bizonyításba. Egyszerűen olyanokat mond, hogy a kisfia az övé, és azt csinál vele amit akar, vagy épp mondja neki hogy mikor hová kellene elvigye, meg el kell intézzék a bevásárlást. Ha családi ebéd van odaül mellé, ölelgeti, hiába kellemetlen ez a barátomnak is meg másnak is. Van hogy kb már odabújik hozzá annyira teszi magát mindenki előtt. Rájött, hogy kedveskedésből én gyakran veszek valami kiegészítő nasit (pl. egy joghurtot, epret vagy ilyesmit) a barátomnak a melóba ezért most állandóan kérdezgeti hogy mit hozzon neki, vagy mit szeretne enni még. Ha meg kell masszírozni a hátát akkor sem a párom apukájának szól hanem a barátomat hívja hogy csinálja már meg. Nekem ez elképesztően meredek hogy az anyját kell masszíroznia úgy hogy azon nincs melltartó meg ilyenek (barátomnak meg ez természetes mert náluk mindig is így volt). Szóval kb. a barátomat kezeli már néha a saját férjeként, amit nagyon zavaró nézni. A barátom amúgy most kezdi észrevenni, hogy ezek nem teljesen normális dolgok és kezd kicsit távolodni az anyjától. Félre értés ne essék nem elszakítani akarom tőle, de nem gondolnám, hogy normális egy-két dolog a felsoroltak közül. Én is nagyon jóban vagyok mind anyukámmal, mind apukámmal, de szerintem ha faterom benyögne egy ilyet hogy az övé vagyok már feljelentette volna valaki.
A barátom más rokonaival amúgy nincs gond, nagyon jóban vagyok az apjával, a hugaival meg a nagyszüleivel is. Önmagában az anyukájával is jókat elbeszélgetek de egyszerűen akaratlanul is kiváltja az ellenszenvem ezzel a viselkedéssel. Kicsit félek is emiatt hogy mi lenne ha egyszer oda jutnánk hogy összeköltözünk a barátommal, mert nyugodt életet szeretnék, nem azt hogy az anyós a nyakunkra járkál mert nem bír leválni a fiáról.
A barátom apjával amúgy jó a házasságuk, járnak néha kettesben kirándulgatni, barátom apja van hogy ágyba viszi neki a reggelit meg ilyenek, szóval tényleg szereti nagyon, én is akarnám hogy a férjem 30 év után is így szeressen. Szóval nem értem, miért "szerelmes" kb a saját gyerekébe? Mitől alakul ez ki egyes anyáknál? A két lányát is szereti de azokat pl közel sem így kezeli
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
#10 (9-es vagyok)
Nagyon jol osszefoglaltad!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!