Rosszul esne,ha anyósotok megjegyezné fogynotok kellene?

Őszintén szólva en megértem, h sovany menyeket képzelnek el maguknak, főleg, hogy ők is azok!

Komolyra fordítva, engem már abszolút nem érdekel (igaz 47 éves vagyok) hogy ki mit képzel el a buta csimpanz kisfia mellé, aki semmit nem tud nyújtani, plusz mínusz, 0-0 jatek az egész!

Es tutti nem mondok le a süteményemről, hogy nádszál lehessek töhötömkének!

Verje ki neki az anyós mikor 43 kiló a ráktól! Állna bele a franc!

Ez azért nem jóindulat, mert:

- az ember tudja, hogy kövér. Abból, hogy nem kap magára ruhát, vagy kinézik helyekről, vagy csak szimplán tükörbe néz.

- ha hirtelen meghízik, és nagyobb cuccokat kell vennie, azzal is tisztában van.

- ezt a kijelentést nem követi sem hasznos, gyakorlati tanács, sem érzelmi támasz.

Egy otromba, kihányt kijelentés, amivel semmi célja a legtöbb embernek, mint az, hogy ő maga kicsit jobban érezze magát.

43 as, persze, h nem jóindulat, hanem valaki úgy érzi, h megengedheti magának, h téged megsértsen!

Hát nekem nem ér annyit a ferfi, h csontkollekció legyek! Annyira nem akarok tetszeni! En könnyen hízok, nehezen fogyok, mindenki vegyen sovany nőt , ők is en is boldogak leszünk!

Ezt én is megkaptam a család kedvesebbik felétől - nem egyszer nem kétszer (64 kiló voltam akkor).

Olyan jól lefogytam, hogy 38 kilósan majdnem meghaltam a kialakult étkezési zavar miatt - de ugye kell cs.szegetni az embert a súlyával.

Most vagyok 56 kiló, már kezdik a beszólást. Egyszer mondom el nekik, hogy szálljanak le rólam, másodszorra elküldöm a halál f.ára őket. Bunkó az ilyen.

Tenyleg fogynod kene. En 167 cm.vagyok es 68 kg voltam es ez is nagyon sok volt. A 162 cm 68 kg az mar valoban kover.

A koverseg meg egeszsegtelen.

Stressztől meg nem lehet hizni. Csak az evestol , es nem kell esznelkul zabalni akkor sem ha epp stresszes idoszak van.

Miért kell mindenen megsértődni?

Az anyósnak igaza van, a kérdező túlsúlyos es a saját érdeke, hogy leadjon par kilót.

Rosszul esne! Nem tudom megérteni, hogy lehet még mindig a magyar rokoni "kultúra" szerves és elfogadott része az, hogy egymás súlyára teszünk megjegyzéseket. Főleg fiatalkorban nagyon gáz ez, ha egy sérülékeny tininek odaszúr a nagymama, hogy túl kövér vagy túl sovány, messzemenő károsodásokat tud okozni.

Ha közeli szerettem (párom, anyukám, apukám) kezdene el olyan súlyosan elhízni, hogy már azt érezném, hogy ez fenyegeti az egészségét (szóval nem a karácsony utáni 5 kg plusz esetében nyilván!), akkor jelezném neki, de csak azért, mert velük vagyok olyan bizalmi viszonyban, hogy ez törődésként jöjjön le. Távolabbi rokonoknak, párom rokonainak SEMMIKÉPP. Nem az én dolgom egyszerűen. Érezni kell ezt a határt felnőtt emberként.