Jogos, ha szeretnék én járni a boltba apósom helyett?
Sziasztok.
Az a problémám, hogy apósom jár kétnaponta hozzám a kenyérrel, zsemlével.
Falun lakunk és itt ez a kisbolt van csak, itt mást nem nagyon lehet "elintézni".
Pici babánk van és kb. Azóta, hogy ő megszületett itt lakunk, előtte városban laktunk és mindent én intéztem gyerek előtt. Pékség, húsbolt, vegyes áru mindent.
Én városi származású vagyok, már megszoktam, hogy mindent meg tudok venni.
Nincs bajom a falusi léttel, már megszoktam, csak már nagyon unom, hogy egész nap azt várom, hogy hazaérjen a párom, semmit nem tudok elintézni, céltalanul bolyoongok a babakocsival.
Úgy érzem szívesen mennék a kenyérért meg a zsemléért majd ha a baba kicsit nagyobb lesz, tehát ha majd tud ülni és nézelődni.
Amúgy is néha jó lenne mást is venni, ami épp elfogy, meg éncolyan vagyok, hogy sokszor a boltba jut eszembe mit akarok.
Csak hogy apósom ennek nagyon nem örül, mert ő imád járni hozzánk, mert így minden reggel unokázhat. Nyugdíjas ráér. És személyes sértésnek veszi mikor egyszer már lett mondva, hogy majd én is szívesen járok, ha majd tehetem, mintha vele lenne a gondom.
Nagyok sokszor bejön egyébként. A kapura szokott kiakasztva lenni a tej, mert falu kocsi hozza és a pénzt bele szoktuk dobni szatyorba. Azt is ha észreveszi behozza még mielőtt én betudnám vinni.
A postás mindig hamarabb megy hozzájuk, mint hozzánk, mindig megkérdezi jött -e levelünk és átveszi és azt is áthozza.
Kb. 2 naponta viszik a kukákat, amit ki kell tolni meg vissza és pl. Azt is ha észreveszi, hogy még nem toltam be, akkor jön és betolja.
A múltkor észrevette, hogy piszkos a lábtörlő és kivitte kisúrolni.
Őszintén sokszor engem ezek a dolgok idegesítenek, mert van, amit azt gondolom én is megtudnék csinálni csak még nem vettem észre, hogy volt a tejes, a kukás stb. Közben meg azt érzem, ha szólok ilyenek miatt, mintha én tiltani kívánnám az unokát tőle, hogy lássa. Csak tulajdonképpen így kb. Nincs miért kitegyem a lábam... szokott járni lenyírni a füvünket is. Azért párom is néha mérges, mert igazából ő is szeret füvet nyírni.
Sógoromékhoz is jár. Viszont ott sógornőm ellentétem, soha nem menne ki a kisboltba, szerinte az ciki. Életébe nem volt még.
Most jelenleg nagy segítség az, hogy a kisboltba nem kell elmennem, mert sajnos 11-kor zár és csak 3-kor nyit újra 5-ig. Én 12-15 között szoktam sétálni a kicsivel, mert akkor van a nagy alvása. Délelőtt nem szeretek, mert akkor éber a kicsi és akkor inkább foglalkozni szoktam vele, a babakocsiban nincs el, ha ébren van.
A pàrom is eltudna menni, ha nagyon akarna, de neki kényelmes így, hogy nem kell boltba járni.
Viszont ha már fog tudni nézelődni és szeretni fog menni, akkor igenis el akarok vele menni, szeretném, hogy ennyit szocializálódjon, lássa miként vásárolok be, hogy be kell vásárolni, ez is a mindennapok része és ha tetszik neki valami vehessek neki, hogy ne csak céltalanul sétáljunk.
Bár erre azt fogja mondani após, hogy akkor megveszi csak menjek beérte őhozzá, viszont én azért is szeretnék elmenni a boltba, mert akkor észrevehetnék mást is, ami kell.. és csak úgy nem megyek be, mert nem önkiszolgálók ezek a kisboltok, hanem mondani kell mi kell. Ezt még nem szoktam meg. :D
Viszont tudom, ha lesz majd kistesó újra kezdődik ez a pár hónap mikor meg jól jön a segítség, mikor délelőtt nem tudok lesétálni. De ez tényleg addig van, amíg nem akar nézelődni.
Jogos a kívánságom? Vagy a gyereknek jobb, hogy bent ülünj és nem kell boltba járnia cserébe apósozhat. Viszont én meg màr megkergülök a "semmit tevéstől".
Negatív kommenteket nem kérek!!
Természetesen após nincs kitiltva, járhat, amikor kíván..
Ó, és igen, a SAJÁT lakásomban - vagyis a férjemével közösben - én is vagyok döntéshelyzetben, mert a sajátom és igenis eldönthetem, hogy ki jöhet be, ki nem és az a valaki meddig maradhat.
ÉN döntöm el, nem a vendég, aki mellesleg minden szr miatt átjön, rendezkedik, postát összeszedi és sorolhatnám. Ez nem jóindulat, hanem mindenbe belerendezkedés, amit nem viselek el.
Van saját kulcsa a házhoz..
A saját fűnyíróját hozza.
Én megőrülnék ha ott szöszmötölne vki mindig aki addig nem volt az életem része, de hát felnőtt emberek vagytok, miért van kulcsa a házatokhoz? És ha le lennél vetkőzve vagy mittudom én, álljál mindig készenlétben, hogy most milyen ürüggyel fog épp bejönni. Nem lehet hogy tetszel neki? Most komolyan, ez nem normális. A jóindulat is lehet tolakodó. Tudod van az a mondás, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kirakva..
Beszélj a ferjeddel, hogy ne járjon oda minden xarert. Tóle kaptatok a házat vagy miért jár csak úgy be ha kedve szottyan?
"Tóle kaptatok a házat vagy miért jár csak úgy be ha kedve szottyan?"
Gondolom alapvetően a férj háza, aposnak mindig volt kulcsa hozzá és a ferjet ez soha nem zavarta. A kérdező meg nem képes beszélni a férjével
Mondtam már a páromnak, de ő dolgozik és nem tud ezzel mit kezdeni.
Nekem nem is lenne bajom ezzel, hisz tudom, hogy ezt mind a fiáért, unokájáért és a saját kedvteléséért teszi. Én értem egy szált se sajnos.
Én azért mentem bele, hogy itt lakjunk, mert nem akarom a gyereket tiltanj tőlük. Ha tehetnék és azt mondanám lemondok róla szíves örömest nevelnék fel helyettem. :D
Az én szüleim messze laknak. Amióta a gyerek megszületett én nem voltam naluk. Ők voltak minden hónapban 1x egy hétvégét.
Azonban sajnos mikor mentünk volna mikor még a baba nem vt meg szüleimhez akkor azt mondta ő túl fáradt már ahhoz, hogy járkáljon kutyát etetni. Mert van egy kutyusunk. Azt mondta nem eteti meg.
Aztán persze meggondolta magát és napi 5x is lement a kutyához és videózta őt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!