Nekünk kéne megtennünk az első lépést anyósom felé?
Az anyósom két naponta, de volt, hogy napi szinten hozzánk járt. Ezért beszéltünk vele, hogy ez így nem jó, és radukálja heti 1 alkalomra a látogatásait, szombat délutánonként 1-2 óra hosszára szívesen látjk, a hét többi nap viszont nem. Erre felháborodott és azt mondta, hogy ő soha többet nem jön. Az első hét úgy telt el, hogy nem jött és nem is beszéltünk. A második héten már nagyon kérdezgette a kisfiunk, hogy hol s nagyi, ezért írtam neki egy üzenetet, hogy akkor szombaton várjuk ebédre. Azt írta vissza, hogy ő nem jön többet. A következő héten megint nem beszélünk, és nem is jött, de most már folyton sír érte a gyerek.
Most írjunk neki, hogy akkor elmennénk hozzá mi a gyerekkel, vagy találjunk ki valamit a fiunknak és hagyjuk a francba duzzogni magában?
Nem ertem, mit nem lehet azon erteni, hogy nem pofatlankodok oda valakihez minden aldott nap.
Mit kell ezen megsertodni? Unintelligens a no.
Tudomasul kellett volna vennie, hogy sok, felnott ember, ennyit meg lehet erteni, ritkabban menni es kesz. 60-70 eves ember ne onerzeteskedjen, felnott, vegye tudomasul, nincs ezen mit sertodni, ez nem a szemelye ellen szol. Sajat anyam se jojjon minden nap.
Kérdező, ez itt most arrol szol, hogy ki birja tovabb cernaval. En annyit mondanek, szeretettel varjatok a hetvegeken. Kesz. A gyerek fogyelmet folyamatosan elterelnem hetvegente, allatkert stb. Majd eszre veszi magat az anyos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!