Nekünk kéne megtennünk az első lépést anyósom felé?

Itt nyilván nagyon nem mindegy, hogy ez milyen stílusban lett közölve vele. Ha esetleg sértőbb lehetett, mint szeretétek volna beszéljetek vele, írjatok neki.

Ha normálisan ki lett fejtve neki a dolog, nem volt bántó akkor had duzzogjon magában

Az én anyósom minden nap jött, amikor kicsi volt a lányom. Kb. 10-20 percet volt itt. Nem zavart. Nem tudom, nálatok hogy volt, vagy beleszolt-e az életetekbe (az én anyósom nem!), de elhiszem hogy ez rosszul esett neki.. Mint nektek az, hogy állandóan ott van.

Várjatok egy kicsit, aztán csengessetek be hozzá egy szép szombati napon, bekulni.

Egyébként a férjed nem beszél vele??

Nem tudom, hogy zajlott a beszélgetés, de ha úgy, ahogy le van írva, akkor valóban nem volt szerencsés hozzátenni, hogy a hét többi napján nem szívesen látjátok (legalábbis első körben. lehet, értette volna a célzást)

Ha arról nem volt szó, hogy ti se menjetek, akkor lehet, jó ötlet átmenni a gyerekkel.

Ez a szombat du. 1-2 óra valóban elég katonás, valahogy csak annyit kellene megértetni vele, hogy ami eddig volt, az túl sok nektek. De ha neki szerda délelőtt van kedve/ideje, hadd menjen akkor (amennyiben nektek is megfelel az időpont, mielőtt vki belekötne).

Nehéz így megítélni mert nem tudjuk hogyan viselkedett amikor nálatok volt illetve hogyan szóltatok neki, hogy sok ez nektek.

A gyerek miatt biztos, hogy igyekeznék békülni és megbeszélni vele a helyzetet. Esetleg felajánlani, hogy ha többször szeretne unokázni, mint ami nektek komfortos akkor elviheti a kisfiatokat sétálni, játszótérre vagy átviszitek hozzá pár órára és addig elmentek picit kettesben valahová.

Nagyon jó dolog, ha egy nagymama lelkes és szeretik egymást az unokával ez egy fontos kapcsolat. Ugyanakkor az is érthető, hogy szeretnétek ti is ha lenne magánéletetek. De valahogy biztosan meg lehet találni az arany középutat ami nektek is, a kisfiatoknak is és a mamának is jó. Ha őszintén elmondjátok miért és miben sok a jelenléte (pl mert a fáradtak vagytok már, a férjed keveset van otthon munka miatt és szeretnétek együtt lenni stb.) valószínűleg kevésbé veszi zokon. Persze ha egy hárpia aki megsértődik mindenen ha nem úgy van ahogy ő akarja, akkor nincs mit tenni de egy próbát megér.

Megmondanám a gyerekemnek, hogy a mama azért nem jön, mert haragszanak egymásra apuval és anyuval. :)

Anyósra meg gyerek nélkül törném rá az ajtót, hogy azért mert ti nem kértek belőle a hét mindennapján óra hosszakat, az unoka még szeretné látni, tehát szombaton átlesz hozva és ott is alszik. Ha elutasítja és nem tetszik neki továbbra sem semmi, akkor kapcsolat megszakít, pápá nagyi.

A gyereknek idő kell, majd megérti.

"tehát szombaton átlesz hozva és ott is alszik"

Ez azért nem kicsit erős. A gyereknek sem jó mert érzi a feszkót. Nem hülye csak kicsi. Majd utána meg jön a következő kérdés, hogy "A kisfiam nagyon sírt mikor otthagytuk anyósnál szombaton. Ti vinnétek így még oda?"

Először a felnőtteknek kell megbeszélni ezt, felnőttek módjára.

Lehet itt egymást lepontozgatni meg szítani, mert az egyik fele anyós a másik fele meg utálja az anyósát. De ennek az egésznek a gyerek issza meg a levét.

És nem, nem vagyok anyós. Volt, hogy az enyém is zavaróan sokat jött, az anyukám dettó. Megbeszéltük a dolgot normálisan.