Férjem családja előtt titkolni kell hogy pánikbeteg vagyok és gyógyszert szedek rá. Meddig tartható ez?

11-es alany ez nem tudatlanság,csak a mi-értett nem értik a magam fajta hasznos ember!

73-ban születtem még gyerekként jártam aratni és nagy állatartók voltak szüleim ebben nőttem fel,és mit mondott volna apám,anyám ha bejelentetem vagy bármelyik testvérem én allergiás vagyok,vagyunk?Mondjuk a szénára,szalmára vagy tejre,lisztre apám annyit kérdezett volna mi bajod van hülye gyerek nem akarsz dolgozni?!

Gyógyszert azt nem csak úgy önmagában szeded, hanem jársz terápiára is, ugye? Az többet ér.

Amúgy meg simán el lehet titkolni akar évtizedekig is, ha az ember azt akarja. Neked kell eldonteni, hogy el akarod e mondani, nem pedig a férjednek. Más kérdés, hogy nyilván ő ismeri őket jobban és a leírásodbol egyertelmu, hogy valóban a te védelmedben teszi. Tehát a kerdes az, hogy te vállalod e azt, hogy baxogatnak majd és nem értik meg a problémádat.

15!

Nyilván nem 30 évesek a szülők, hanem 50, ha nem 60 felettiek. Nekik elég nehéz megmagyarázni a mentális betegségeket, nekik épp úgy, mint a 12 valaszadonak csak hiszti az egész. Totál felesleges velük ezen összeveszni

De nem pánikkólók mint maga!

Ja és nincs hitelem!

#16, a mentális betegségek "nem csak úgy", "maguktól" alakulnak ki, hanem sokszor (igen gyakran) a negatív környezeti hatásoktól. Nem kell a 60-as szülőknek megérteni a pánikzavar okát, de a csőrüket igenis befoghatják.

A kérdezőnek meg nem kell mindent eltűrnie! Ami tűrésből, nyelésből, visszafojtott agresszióból aztán akár pánikbetegsége is lehet.

1. Nem titkolnám el, mert nem is igazán lehet.

2. Ha nem fogják fel, mi a probléma, akkor nem mennék oda hozzájuk.