Hogyan mondanád meg finoman az anyósodnak, hogy túl sokat beszél?

#7 vagyok. Mondtam neki személyesen, hogy ne haragudjon, ha lerázom telefonon, csak sokszor hív nagyon rosszkor, de hát semmi foganatja nem volt. Legközelebb, ha hívott, és mondtam, hogy most nem annyira jó, mondta, hogy gyors lesz, aztán még 20 percet keringtem a boltban, mert mondta és mondta én meg nem akartam úgy menni a kasszához.

Néha működik az, hogy hív, de kinyomom és írok neki egy smst, hogy olyan helyen vagyok, ahol nem tudom felvenni, és később már ő nem ér rá, nem hív újra, de ez csak ritkán működik.

Az a furi, hogy személyesen nem dumál ennyit meg nem ilyen domináns, hogy ne jusson más szóhoz tőle. A férjem szerint ilyenkor nem érzi, hogy más is van, hanem tart egy előadást.

Tapasztalatból mondom, nem lesz értelme se finoman, se durván. Mintha anyósom írnád le, ő ugyanez. Felhív, 50-60 perc alatt nincs telefonbeszélgetés vele, és a harmadik perc után számomra teljesen érdektelen, sokadik távoli rokon vagy ismerős történetét meséli, ami nem érdekel, ráadásul a hümmögésen túl más "választ" nem tudom adni, mert nem hagy. Özvegy és idős, de amikor nek volt az is ugyanilyen volt. Mindenkivel ezt csinálja.

Az a stratégiám hogy ha van türelmem és időm, akkor kihangosítom, és hagyom, hadd mondja, közben teszem a dolgom, néha hümmögök. Ha nincs, akkor félbeszakítom hogy dolgom van és lerakom. Férjem minden hívásnál elmondja neki, hogy röviden beszéljen és amikor sztorizni kezd, akkor szól hogy ez nem érdekli. Tíz éve nincs semmi foganatja.

Nem kell megbeszélni vele semmit. Tízperc után "bocs, dolgom van" - és leteszed a telefont.

Ajtót nem nyitsz.

Nekem nagynéném ilyen. Szeretem őt, de kva fárasztó félóra után.

Az ilyen embereknek NEKED kell határt szabnod, hogy TE meddig vagy hajlandó hallgatni a semmitmondó fecsegést.

Bár nekem az nem világos, hgoy anyósnak miért kell felvenned a telefont, vagy beengedned őt, amikor egyedül vagy és cseverészni vele.

Mondjuk az sem, hogy jöhet be :D

Én az ilyet nem engedem be, akkor főleg nem, ha váratlanul bepofátlankodna. Hát persze.

És igen, nyugodtan vérig lehet sérteni, nem kell nyámnyiláskodni, meg udvariaskodni ugyanis ő a bunkó, és nyugi a SZÉP SZÓBÓL semmit nem ért.

Engem nem érdekel, tízperc után telefon letesz, és nem válaszolok a visszahívásra.

Idejön? Csengessen, majd megunja.

Volt belőle sértődés, hátaztán? Felnőtt nő vagyok, én döntöm el, mennyi időt akarok üres csevegéssel tölteni, nem ő, akinek kényszeres szófosása van.

Amikor megunom, egyszer szólok, azután a mondat közepén ráteszem a telefont, mert neki az "egypercen belül készülődni kell" - az még félórás duma a semmiről.