Határok anyóssal szemben? Nektek hogy sikerült?

Nekem úgy tanították, mikor kamasz voltam, hogy "Egyik füleden be, a másikon ki, csak hadd mondjam el a véleményemet". Így én olyan esetekben, amikor csak egyszer mondja el valaki a kéretlen tanácsait, akkor nem szoktam ideges lenni, feltéve ha tudomásul veszi, hogy én felfogtam és ennek ellenére nem úgy akarom csinálni. Esetenként nagyobb a tolernciaküszöböm, és ha csak néha fordul elő, akkor eltűrőm hogy többször is elmondják ugyanazt. Például anyám idegesít, hogy kereszteljem a gyereket, de én meg nem akarom hogy a lelkész nem tetszik a faluban, a városba meg nincs kedvem templomot keresni.

Ha csak mondja anyósod, többször is, akkor próbáld meg, hogy kicsit erélyesebben, de még nem durván rászólsz, hogy felfogtad, majd meglátod hogy csinálod. Nálunk még az szokott segíteni, hogy anyámmal baja van a feleségemnek, akkor szól hogy beszéljek vele négyszemközt, és fordított esetben is hasonlóan járunk el.

Mindenesetre tényleg nagyon idegesítő, ha mindig osztogatja a kéretlen tanácsokat.

Nem kell eltűnni előle, de azt elhiszem, hogy tényleg idegesítő, amikor negédesen állandóan meg akarja valaki mondani a tutit és még te légy hálás, amiért foglalkozik veled. Azt javaslom, hogy ilyenkor mondd el, hogy a szomszéd, a védőnő, a te anyukád vagy a kisboltos Marika néni is ajánlott valami teljesen ellentétes megoldást a témára, és meghallgattál mindenkit, de most hagyjon, mert majd eldöntöd, hogy TE hogy akarod csinálni.

A baba kapcsán is biztosan lesz majd ilyen, így etesd, úgy altasd, amúgy tartsd inkább, mehetnél többet levegőzni vele, miért nem maradsz inkább otthon, adhatnál rá másik ruhát, a lista végtelen. Persze azért mondja, mert szereti az unokáját és ugye megérted? Na, akkor csinálod már?

Erre neked nem kell bólogatni vagy hatodszor meghallgatni. Elég, ha először pár mondattal elmondod, hogy érted, felnevelt X gyereket, de most te jössz és ha úgy érzed, kérdezni fogod. Utána egy rövid, "értem, de nem. Majd én megoldom." elég. Addig viszont hagyjon érvényesülni. A férjed is gyakorolja, hogy nem anyuka nyaggatását nézi el, hanem megérti, hogy most te vagy az anyuka, aki dönt, akinek a szava számít. Ha te nem akarod ezeket a csatákat vívni, nem fogod. Senki kedvéért.

Nekem nem ment sajnos a terved, hogy én nem megyek, de a férjem igen a gyerekkel, amikor akar. A férjem se bírja az anyját, egy igazi zsarnok, rosszindulatú hárpia, akinek amúgy eszébe se jutnánk, ha nem nálunk lenne most kicsi gyerek, akivel szemben megmutathatja, hogy neki mindenhez is van joga. (A másik unoka 10 éves, szerintem úgy öt éve nem is kereste...)

Mindenesetre én azért megyek le havonta egyszer a férjemmel (ő is csak ekkor megy), mert az anyós rászokott arra, hogy ezzel szekírozza a férjem, hajnalban is sms-t írt neki, hogy aludni se bír, mert én nem mentem le hozzá, plusz a gyereknek is rákezdte nyomni, hogy én rossz anya vagyok, mert ha jó lennék, törődnék ővele, maradjon ott a lányom nála lakni, mert én egy rossz anya vagyok... Így, hogy havonta egyszer lemegyek, nem meri a gyereknek ezeket mondani, meg a férjemet se szekírozza.

Nekem is próbált tanácsokat adni, de én az elején megmondtam neki, hogy ha a három fiából egy is szívesen jönne hozzá, megfogadnám a tanácsait, de így nem. A többire meg, hogy ne haragudjon, de az orvosnak és a védőnőnek hiszek, nem egy volt postásnak.

Egyébként nekünk alapból rossz a viszonyunk, mert a férjemet is magasról letojta, amíg nem jött a baba, akkor lett ő hirtelen nagyon fontos neki. Úgyhogy ez csak dráma meg színjáték.

"...az egész arról szól, hogy ő miről mit gondol és mit hogy helyes csinálni a biblia szerint"

Es? Meghallgatod, aztán úgy csinálod, ahogy te akarod.