Férjem nem tud határokat húzni a szüleivel szemben, de bele ment hogy menjünk házassági tanácsadásra. Milyen tanácsadókat ajánlotok? Terápián mire számítsunk?

Akik azt gondolják hogy tudtam mibe vágom a fejszém,: nem. Nem tudtam. A gyerek előtt nem volt ilyen. Látogattuk ugyan a szülőket de nem ilyen gyakran és nem volt ilyen terror, vagy csak nem éreztem mert keményen oda tette magát a férjem. Hétvégén mindig mentünk minden felé. Mióta a gyerek van, az a program hogy ülünk fél napot a szüleinél és azt is hiába mert semmi soha nem elég nekik. Köszönöm azoknak akik válaszoltak. Elgondolkodtató volt mindegyik, az is amivel nem igazán tudok egyet érteni. A válás ugyan bennem is felmerült de először szeretném legalább megpróbálni rendbe hozni az életünket. Aki azt írta hogy költözzünk el messzire; most költöztünk a közelükbe. Nem tudtam hogy ez azt fogja jelenteni hogy bekebelezik az életünket. Mostani eszemmel az ország másik végébe költöznék nyilván. Illetve teljesen magukra hagyni őket nem akarnám én se, csak a függetlenségünket szeretném vissza kapni.

Az indok a lokáció volt. Vidékre szerettünk volna menni, ahol azért minden elérhető rövid távon. Nem egy településen élünk, de az volt az egyik ok hogy így könnyebben elérnek minket, már idősek. Bevallom nem láttam ebben problémát hogy közelebb leszünk hozzájuk. Ha nem lennének ilyen agresszívak talán még örülnék is hogy többet találkozunk. Volt ugyan egy-két előjel, de mivel a férjem úgy mutatta be őket hogy elmondta hogy kb beköltözne hozzánk az anyja ha hagyná, illetve hogy semmire ne mondjak igent és mi mindig egy egység legyünk és tényleg nem is volt rajtunk nyomás így úgy voltam vele ha van is itt red flag, a párom kezeli. Álmomban nem gondoltam hogy így elszabadul a pokol. Nem tudom mi történt a férjemmel hogy most meg enged annak a terrornak amitől régebben harciasan védett.