Fiús anyukák, eszetekbe jut néha, vajon a ti menyetek is utálni/leszólni fog-e, mert csak...?

Nekem lanyom van, 22 honapos.

Van jo para baratnom/ ismerosom babakkal / gyerekekkel.

Erdekes modon a fius anyukak mind furak nekem :-D a jo baratnoimnek mind lanyuk van.

Lehet hormon dolog? Idovel behulyulnek a fius anyukak

12es vagyok, hamarabb küldtem el veletlen..

Szóval nekem is 2 fiam van, szoktam rzen agyalni én is. Úgy vagyok vele remélem egy normális nőt találnak, én nem pofazok bele a dolgaikba, csak lrgyen a fiam boldog a párjával, családjával, az a lényeg.

Tényleg az van, hogy a legtöbb családban az anyák menedzselnek , irányítanak mindent. Azt hiszem pont ez a baj az anyósokkal, hogy miután a fiuk felnőtt, sokan nem tudnak leszállni erről a vonatról (a lánnyal általában igen, hiszen tőle elvárás lesz, hogy megfogja a gyeplőt); ez pedig a felnőtt (akár már anya) menyt halálosan idegesíti, mert nem kért magának új anyukát, aki majd eldönti ezt, elintézi azt (úgy, ahogy ő jónak gondolja, neki tetszik), megcsinálja amazt. A férfi (fiú) pedig csak néz bambán, neki mindegy, hogy az ő életében ki lesz felnőtt helyette, mindegy a hétvégi program is, a berendezés is, a gyerek ruhája is, minden mindegy (néha nem is tudom, mik kavarognak bennük az éhségen és egyéb alapvető ingereken kívül. Legfeljebb talán filmekről és játékokról felderengő kósza gondolatok). Nem érti, "miért kell veszekedni".

De a legtöbb menyt az anyósa matriarchatikus hozzáállása irritálja, hogy mint egy elefántcsorda rangidős vezértehene, ő akar a család feje lenni. Nem az apró, jelentéktelen konkrétumok, amikre panaszkodnak, hanem az a hozzáállás, amit éreznek, emiatt robbannak az apróságokra is.

Nekem sem az a húdenagy problémám anyósommal, hogy mindig ugyanazt a nasit adja a gyereknek, és csodálkozik, hogy ezredjére már unja, és hasonlók.

Apósommal együtt mindig úgy gondolkodtak, hogy az egyszem fiuk majd ott lakik velük, odahoz egy menyecskét, és a két "gyerek" fölött fognak majd ők továbbra is szülősködni, mert gondoskodni is kell "a gyerekekről", meg ők úgyis mindenről jobban tudják, hogy hogy kell annak lenni, mint a "gyerekek", meg ők majd intéznek mindent, a villanyóra cserétől az ebéden át az unoka felneveléséig. A "gyerekek" még úgyse tudják, hogyan kell, nem megy nekik. Így is állnak hozzánk, annak ellenére is, hogy természetesen nem élünk velük. De így is sokszor átüt a mondataikon, tetteiken, hogy például attól tartanak, mi nem tudunk eléggé vigyázni a gyerekeinkre (tájékoztatnak, mit kell vele csinálni ha beteg, tiltakoznak, hogy elvigyük valahová, ahol szerintük veszélyes, de ők elvihetnék ugyanoda, ha ők viszik, az nem baj), vagy nem tudjuk magunkat normálisan ellátni kajával, nem tudjuk elintézni a hivatalos ügyeinket, nem igazodunk el a világban. Holott ezekben (a kaját leszámítva) inkább őket kell félteni, és ezt okkal mondom, mert konkrétan tényleg így van. Nem vagyok gyerek, idegesít, ha gyereknek, inkompetensnek, hülyének néznek, főleg olyanok, akik valójában jóval kevésbé kompetensek nálam. Aztán néha panaszkodom apróságokra, mert már az is bosszant tőlük, de a probléma gyökere máshol van. A férjemet kevésbé zavarja, ő viszonylag jól el tudna lenni azzal, ha mindent megoldanának helyette, mint egy ötévesnek. De néha azért még neki is sok.

"hogy ez ritka"

Egyáltalán nem olyan ritka. Mi családunkban sehol nincs anyós menny ellentét.

Az viszont teljesen érthető, hogy az anyuka sokkal közelebb áll a saját anyjához, mint az anyósahoz.

Az én helyzetem más.

Az anyósommal nagyon jól kijövök.

Okos, aranyos és segítőkész.

Az anyám teljesen más súlycsoport.

Abszolút nem érdekli az életem.

Ha beszélünk kipanaszkodja magát,köpköd egy "kötelezőt" valamelyik testvéremre, vagy éppen az összesre, dicsekszik egy sort a nyugdíjára ( amit az utolsó fillérig megérdemel,sőt szerintem keveset is kap), aztán amikor végzett elköszön és leteszi anélkül, hogy megkérdezné mi hogy vagyunk.

Egy hónapja műtöttek nyaki gerincsérvvel, de eddig nem kérdezte meg, hogy gyógyulgatok-e?

A különbség talán az, hogy az anyósom osztrák és mint ilyen,"hiányzik"belőle a magyar önzőség, meg a rosszindulat.

Nincs gyerekünk. Többek között ezért,mert tartok tőle, hogy túl sok van bennem anyám jelleméből.

Igazi boszorkány anyós lennék ebben az esetben.

Nem kockáztatunk.

Egy gyerek boldog élete lenne a tét.