Fiús anyukák, eszetekbe jut néha, vajon a ti menyetek is utálni/leszólni fog-e, mert csak...?

Attól is függ leszel-e egyáltalán anyós...

Inkább legyen a fiam boldog egy olyan nővel, aki engem nem kedvel, inkább legyen unokám, ha csak havonta 2x látom akkor is, minthogy egy 35 évesen is egyedülálló, csak a munkájának, vagy nekem élő fiam legyen.

(Amúgy pont ez általában a probléma az anyósokkal,mindegy melyik oldalon vannak. Hogy nem a fiuk, nem az unokájuk, hanem a saját érdekeiket nézik.)

Feltételezem, normális nöt fognak választani, aki nem annyira primitív, hogy elöre eldönti, az anyóst utálni kell.

Az esetleg lehet, hogy nem szimpatizálunk túlságodan, azt azonban kizártnak tartom, hogy a fiaim bármiféle tiltással is foglalkoznának.

Nekem az anyósom nagyon aranyos volt, sokakl többet jelen volt az életünkben, mint anyukám, annak ellenére, hogy az anyósom élt messzebb tölünk.

Tudod, az ilyen helyzetekben a legtöbb esetben nem CSAK az anyóssal van baj, sok esetben kettön múlik a dolog - meg a férj is sokat számít, mennyire képes lerendezni a veszekedéseket.

Vannak hülye anyósok, vannak hülye menyek (ezek sem kevesen!) és vannak, akik csak elbeszélnek egymás mellett, ezért nem jutnak zöld ágra egymással.

Meg vannak normális anyósok normális menyekkel - csak öket meg nem igazán hallja senki, mert szépen megvanank egymással.

Nem vagyok/voltam/leszek se meny, se anyós, nincs lovam a versenyben.

Az egésznek a gyökere ott van, hogy a mai napig a nő feladata a család menedzselése. Ő tudja (neki kell tudnia, valami ősrégi szabály miatt), hogy mi lesz a héten a kaja, mennyi wc papír van otthon, milyen edzésre jár melyik gyerek, stb. Apa olyan, mint aki csak ül az anyósülésen és játszik a telefonján, neki itt semmi dolga, ha van, majd az asszony szól, neki ebben nem kell részt vennie (az ősrégi szabály).

Azt sokan elfelejtik, hogy bár a gyereknek mindkét nagyszülőpár egyenrangú nagyszülője, az anyukának csak a saját szülei "valakik". A saját szüleit ismeri születése óta, a párja szüleit csak el kell fogadnia, hogy vannak. A párjához tartoznak, akkor is, ha olyan emberek, akikkel amúgy szóba se állna akármi miatt.

A férfi szüleit a férfinak kellene bevonnia a gyerek életébe, de nagyon sok férfi még a saját gyereke életében sincs "ott". Ha a férj anyukája megkérdezi, hogy Döncike miért nem ehet 8 hónaposan wellington bélszínt, a helyes válasz nem az, hogy "mert Kati azt mondta", hanem az, hogy "mert Katival leültünk, megbeszéltük, mit adunk a közös gyerekünknek, és egyikünk sem akarja bélszínnel etetni".

De a legtöbb férfit nem érdeklik csipcsup dolgok, mint mit eszik a gyereke, és nem fog konfrontálódni az anyukájával.

Aztán ehhez hozzájön az is, hogy rengeteg szülő gyerekként, "alárendeltként" tekint a gyerekére akkor is, ha az felnőtt, és a gyereke párja - a nevében van, szintén gyerek lesz a szemében. Akkor is, ha 30 éves önálló felnőtt. Csakhogy egy normális felnőtt nem fog felsőbbrendűként tekinteni valaki másnak a szülőjére.

Ezt erősíti egy újabb érdekes szabály, hogy ha a menynek problémája van az anyóssal, akkor ne felnőttként, szemtől szembe beszéljék meg, hanem mint az oviban az a játék, én megsúgom neked, de tovább súgod, és eljut majd valahogy a címzetthez az üzenet.

Belegondolok, ha lenne anyósom, és rajtam lenne számonkérve, hogy miért nem tudok egy, kimondom, idegen nénivel együttműködni, baromi dühös lennék - a férjemre. Mert az nekem baromira nem tetszene, hogy nekem, mint nőnek, felelősnek kellene lennem a saját kis családomért, meg azért, hogy a tágabb családdal hogy működünk együtt, miközben a férfiak teljesen kivonják magukat ebből, csak várják a csodát.

Mindjárt jönnek majd a karácsonyos kérdések nőktől, hogy ki mit főz meg hova megy, és nem tudják, hogy intézzék el. Egyetlen pasas sem lesz köztük, mert én meg azt figyeltem meg gyerekkoromtól máig, hogy a férfiak alig vesznek részt a család életében. Csak ülnek az asztalnál, simogatják a szakállukat, és várják a pörköltet, és rötyöghetnek magukban, hogy ezek a nők már megint veszekednek. De a seggük szaros maradna, ha nem lenne nő az életükben.

Szóval neveld úgy a fiaidat, hogy ne egy nőtől várják el azt, hogy megoldja az életük mindennapi részét, hanem mindenben érezzék azt, hogy közük van hozzá. A saját gyerekeik életében is vegyenek maximálisan részt, és akkor nem a párjukat tologatják, hogy "mutasd már meg anyámnak a gyereket", hanem maguktól mennek hozzád a gyerekekkel.

Legyen nekik fontos, hogy része legyél a gyerekeik életének, és olyan emberek legyenek, akik erről maguk akarnak gondoskodni.

Nem fontosabb az en csaladom a ferjemenel. Vagyis nekem igen, ferjemnek meg az ove, ez egyertelmu.

De amig az o anyja alkoholista es hamarabb veszi meg a cigit is minthogy kifizesse a szamlait (amit honapokig ki sem bont es vegul mi fizetjuk ki) engedtessek mar nekem, hogy nehezteljek anyosomra. Mondom ezt ugy, hogy az en apam is alkoholista, de legalabb neki van munkahelye, es nem kell minden honapban penzelni. Amit aztan soha az eletbe nem latunk vissza, hiaba “kolcsonadunk”. Honap vegen meg kerhetunk kolcson az en szuleimtol, mert nem marad. Maradna, ha nem kene anyost pumpolni.

Talan ha a ferfiak rendeznek a sajat csaladjukat, es az asztalra csapnanak, es helyreigazitananak mindenkit, es nem varrnak ezt is az asszony nyakaba, akkor lehet, hogy nem lenne ennyi problema.

Ja es meg nincs kozos gyerekunk, de nem valoszinu, hogy rabiznam anyosra a gyereket, aki a fentebb emlitettek mellett odabent cigizik a lakasban, es az oltatlan-gondozatlan-fertozo macskai ki be jarkalnak, szarnak mindent ossze es jarkalnak fel az asztalra.