Leggázabb anyós/meny sztorik?

Az első gyerekem születésénél az aranyóra nagy része azzal ment el, hogy videóchaten nézték anyósomék a babát. Én akkor nem szóltam semmit, igazából nem is nagyon izgatott abban a helyzetben. Miután lerakták a telefont, kb 5percünk volt a férjemmel, és el kellett válnunk. A kórházban 5 napig voltunk sárgasás miatt, illetve mivel én szanaszét repedtem, szükség volt másnap megint arra, hogy varrjanak. A lényeg, hogy anyósomék naponta 3x jöttek be látogatni, de mivel az osztályra nem lehetett bemenni, ki kellett mindig mennem a folyosóra, és az üvegfalnál tudtam mutatni a babat. Az első alkalomkor mikor jöttek elkezdett anyósom sírni és ölelgette a férjemet, hogy köszöni hogy nagymamává tettük őt. Nem is gratulált vagy valami, meg se kérdezték hogy vagyok. Csak hogy most már nagymama. A kövi látogatások mindig azzal teltek hogy telefonon mutogatták a rokonságnak a babát az üvegen keresztül, a férjemmel meg alig tudtunk beszélgetni, nézni a babat. Mikor 3. Napon elvitték tőlem a picit, akkor a reggeli látogatáson nem tudtam kivinni nekik, gondoltam hogy majd velem beszélgetnek. Mikor megtudta anyósom, fogta magát és szószerin intett apósnak meg a férjemnek hogy akkor menjünk, ne zavarjunk. Köpni nyelni nem tudtam.. férjem maradt volna még, de ő vezetett szóval hazamentek. Mikor elmondtam hogy nem lesz a baba nálam aznap, akkor vissza se jöttek, és a férjem sem mert kitalálták hogy menjen el velük vásárolni. Amikor hazamentünk a kórházból, akkor kiakadt anyósom, hogy nem akartam hogy maradjanak, össze is vesztünk.

2. Gyerekem születésekor az aranyórában nem volt nálunk telefon. Egyszer jöttek látogatni, 2. Alkalommal mikor jöttek volna megmondtam hogy csak a férjemet szeretném látni. Azonban a zárlat miatt kisgyerek nem jöhetett fel a folyosóra sem, anyósék pedig nem akartak vigyázni a picire mert szerintük trauma lett volna neki ha eljön az apa.. másnap mondták hogy bejönnek meglátogatni, férjem otthon marad a picivel majd mutatják neki videóchaten a babát. Akkor mondtam hogy kösz nem kell bejönni, nem lehet. A férjemnek meg megmondtam hogy kapja össze a gyereket és találkozunk a kórház udvarán. Igaz hogy hideg volt mint a veszedelem de legalább láthattam mindkettejüket.

Aztán rengeteg dolog volt még, pl el akarták vinni a gyerekeimet magukhoz úgy hogy nem egyeztem bele stb

Azon kívül hogy megtudtam hogy a hátam mögött mindenkinek arról pofázik hogy nem illek a tökéletesen fiacskájához ( közben meg a drága fiacskájának én vagyok a túl jó, na hagyjuk is ) képes ezzel traktálni mindenkit és amikor éppen ott voltunk látogatóban természetesen muszáj kihangsúlyoznia hogy egy megtűrt vendég vagyok, persze ebben az a poén hogy 5 éve vagyunk házasok.

Feladtam, nem vagyok hajlandó látni vagy beszélni vele.

Annyiszor alázott meg amikor nem volt ott más, de úgy csinálok mint akit nem érdekel, nem adom meg neki a boldogságot hogy idegesnek lásson.

Ami nagyon rosszul esett hogy amikor már 4 éve együtt voltunk és segített a fiának lakást venni, első dolga az volt holtodiglan haszonélvezetet rakjon rá…azért ennyi idő után, ráadásul úgy hogy nekem is van saját, ráadásul tehermentes ingatlanom, ez szíven ütött . Nem azért mert az ingatlan annyira kell, hanem az elvek. Ha megszületik az unoka már előre félek hogy mennyit kell nyelnem majd hogy a gyereknek jó legyen.

Mikor bejelentettük, hogy jön a második baba, annyi volt a reakció, hogy oké... Majd megkértük, hogy ne mondja senkinek, mert meg akarjuk várni a genetikai vizsgálat eredményét... Erre megsértődött, mert kb annyira érdekelte, hogy dicsekedhessen mindenkinek. Persze azért elkezdte elmondani ennek annak, majd a 12 hetes ultrahangon nem volt minden rendben, erre megsértődött, hogy hát akkor most mit mondjon 🤷‍♀️

Jött egy csomó vizsgálat utána, erre olyanokat mondott, hogy nem ám ILYEN gyereket megtartunk, meg ILYEN gyerek nem kell... Közben kiderült, hogy rendben van a baba,akkor meg előadta, hogy huuu de mennyire örül..

Hamarosan megszületik a második, mondtuk, hogy két hétig nem akarunk látogatókat, őket sem (főleg azért, ahogy az első alkalommal viselkedtek...), erre azt mondta, hogy nem baj, ő már kitalálta, hogy amíg én szülök, addig egy hétre NEKIADJUK a nagyot... Mert hát végülis olyan, mint egy plüss maci, simán passzolgatom jobbra balra... Úgy, hogy fél órát nem lehet még napközben sem rábízni, mert nem megbízható, felelőtlen és telibeszarja, amit kérünk....

Amikor az első született, másnap már itt voltak, órákon át, itt terpeszkedett a kanapén, egy pohár vizet nem engedett magának, mert ő vendég, de mikor bele akar pofázni mindenbe, akkor nem vendég 🤷‍♀️

Folyamatosan mindent kritizált, mit hogy csinálok a saját gyerekemmel, semmi nem volt jó (persze azóta sem...), Minek szoptatom ennyi ideig, ennyiszer, minek alszik, majd alszik később... Ha mondtam, hogy ne úgy fogja, mert nem szereti, vagy ne rázza, és csak nála ordít a gyerek, akkor ne pofázzak bele, mert ő kettőt felnevelt, jobban tudja... Jó kis szülés utáni depresszióm lett nagyrészt emiatt a folytonos nyomás miatt, de most nem érti, miért nem akarom, hogy jöjjön...

Mondjuk az egyetlen ami szerintem eléggé lenéző, ki ha én nem hozzáállás az az amikor nem adja oda anyuka a gyereket/gyerekeket a nagyinak. Igen akar több napra. Akár tetszik akár nem ebben ő sokkal tapasztaltabb és az az igazság hogy ők 1000x jobb embereket neveltek mint a mostani szülők, meglehet nézni a mostani 14 éveseket és amikor a szüleink voltak 14 évesek vagy mi.

El kell tudni szakadni a gyerektől és kihasználni hogy anya és apa újra lehet kettesben, vagy egyedül feltöltődve.

Érdekes férfiakat még nem láttam ennyire erőszakosan tiltakozni ha a nagyszülő elakarja vinni a gyereket. Lehet nem lenne annyi válás ha kicsit engednének azok a nők akik azt hiszik csak ők tudják a gyereküket felnevelni/ vigyázni rá.

Mi sem vagyunk jóban anyóssal, de ő és az én anyukam is sokat vigyáznak a gyerekekre.

37/N

17es:

A férjem maga jelentette ki, hogy nem bízzuk rá az anyjára a gyereket. Tudod miért? Mert a gyerek megy, náluk elől vannak a kések, üvegek, gyógyszerek, mire feláll, addigra a gyerek már világgá ment. Önmaga leesik egyfolytában a lépcsőn, mert olyan biztos a járása, de azért a közel 14 kilós gyereket folyamatosan veszi fel, hogy majd ő felviszi a lépcsőn... Ha a gyerek üti az üvegasztalt, akkor ad neki egy csavarhúzót.... A lépcsőre egy nyomorult rácsot nem sikerült 3 év alatt felrakni, hogy ha már futni nem tud utána, akkor legalább az állítsa meg a gyereket. Annyit mondott, mikor kérdeztem, hogy hogy altatná el, mert úgy nem fog, hogy folyamatosan röhög a gyerek arcába, meg dumál hozzá (mert ezt próbálta...), Akkor annyit mondott, hogy majd becsukja a sötétbe, aztán egyszer csak elalszik.

Ja igen, kapott egy autót, hogy falun belül menjen boltba, elég sokszor lezúzta már, meg kihajtott másik autó elé, mert elfelejtett körülnézni, de az volt az első, hogy na majd ő elviszi abban a pár napban minden rokonhoz megmutatni, mint egy trófeát, nem baj, ha nincs gyerekülés sem.

Úgyhogy bocs, de ilyen felelőtlen emberre, aki semmibe vesz bármit, amit kérek a SAJÁT gyerekemmel kapcsolatban, nem fogom rábízni, mert akkor én is ugyanolyan felelőtlen lennék. Nem egy 10 évesről van szó, aki már tudja, hogy a sütő meleg, a késsel meg nem játszunk, hanem egy 3 évesről, aki hiába tudja, akkor is figyelni kell rá.

Nem mondtam, hogy soha senkire nincs rábízva, sőt elég sok emberre rábízom, de a gyerekemet csak olyanra bizom, akiben 100%ig meg tudok bízni.