Ha úgy érzem, hogy valaki nem kedvel engem, azt valószínűleg jól érzem? Mi a tapasztalatok?

Mivel Anyós, após kategóriába írtad, azzal kapcsolatban válaszolok: nekem évekbe tellett megtalálni a közös nyelvet anyósommal. Sokáig azt hittem, hogy csak megtűr és évekkel később mondta el, hogy mennyire örültek nekem apósommal, mert akkor a fiuk rém rossz társaságba keveredett és alig volt vele kapcsolatuk.

Még most is szinkrontolmácsolnom kell magamban a mondatait (16 év ismeretség után).

Viszont! A férjem (akinek borzasztó jók az ösztönei) biztos azt mondaná a kérdést elolvasva, hogy az első megérzéseket nagyon komolyan kell venni. Nagyon sokszor rá támaszkodom, ha valakit ki szeretnék ismerni.

Nem feltétlenül.

Vannak, akik annyira bizonytalanok és/vagy annyira el vannak saját magukkal foglalva, hogy a legapróbb hétköznapi dolgot is személyes támadásnak veszik.

Ha ilyen vagy, akkor valószínűleg rosszul érzed.

Ha történtek konkrét dolgok, amiből arra következtetsz, hogy valaki nem kedvel (pl. rendszeresen, nemcsak egyszer bunkón viselkedik, beszól, túl rideg, miközben egyébként nem olyan típus, stb.) akkor jól érzed.

Igen! Egyértelműen megérzik az arra fogékonyabbak, hogy meglássák a másikban rejlő igazságot.

Én is így vagyok ezzel.

Az ember érzi és tudja, hogy a műmosoly mögött mi húzódik valójában a másikban.

Nem kell ahhoz semmi rosszat csinálnod, hogy valaki ne kedveljen, egyszerűen csak nem vagy neki szimpatikus, mert lehet valami benned, ami őbelőle hiányzik, vagy eltérő szinten működtök.

Ne vedd a szívedre, fogadd el!

Én nagyon jól belövöm az embereket.

1-2 eset volt évtizedek alatt, amikor azt hittem, hogy közömbös a viszony, de utált az illető és genyózott a hátam mögött.

Ha valakinek nem tetszik a pofám az látom.

De az ilyet meg takarítom el a környezetemből.