Ahol a férj nem jön ki az anyósával, de a feleség szeretne viszonylag rendezett családi körülményeket, hogyan lehetne megoldani?

Kérdező: te írtad, hogy anyád állandóan kritizál, a férjed meg kiabál, ordít. Ezek közül melyik a kulturált viselkedés?

De ezek szerint te a másik véglet vagy. Az sem ideális, hogy azért nem haragszol valakire, mert rokon. Haragudni jogodban áll, pláne ha az illető okot adott rá. Ezek mellett persze lehet kulturált ember módjára viselkedni. De ez nem azt jelenti, hogy áldozattípusnak kell lenni és minden felett szemet kell hunyni csak azért, mert a másik ilyen vagy olyan rokon.

Megoldás az lenne (amint azt sokan leírták), ha anyád és a férjed kevesebbet találkoznának.

"De nem teszem, mert a férjem anyja. Nem szólok be, nem kritizálom. Azt szeretném, ha ezt ők is megtennék"

Na, akkor ezt csinálja anyád is, és nem lesz kiindulópontja a vitának.

De én még mindig nem tudom, mit nem értesz azon, hogy két felnőtt emberen már nem tudsz váloztatni. Mert neked az a célod, hogy változtass az alapvető jellemükön, ez nem fog menni, ergo erre a helyzetre nincs tényleges megoldás, amit te vársz, éltek így tovább és kész.

Sehogy sem fogod tudni úgy megoldani, hogy mindenkinek tökéletesen megfeleljen, de ezt már leírtuk itt páran. Ezt miért ilyen nehéz felfognod?Engem inkább ez gondolkodtat el.

Anyád nem fog állítani magán, mert ilyen a személyisége. Ettől lesz jobb a közérzete, ha kötözködhet. És nem is fűződik semmi érdeke hozzá, hogy leálljon ezzel a viselkedéssel, hiszen eddig sem volt komoly következménye a tetteinek.Soha nem pakoltad még határozottan helyre úgy, hogy érezze, bizony lesznek következményei, ha nem fejezi be.

A férjed besokallt anyádtól, és nem egy mindent szó nélkül elnéző típus. Ezen sem lehet változtatni. Amikor betelik a pohár, akkor betelik. Nincsen visszaút. Az élet nem tündér mese.

És te sem vagy hajlandó szembenézni azzal, hogy az emberek nem úgy fognak viselkedni, ahogyan te elvárnád tőlük.

Mind a hárman elég makacs és nehéz fejűek vagytok. És mindannyian a másiktól várjátok a kizárólagos megváltozást bárminemű alkalmazkodás nélkül. Nos, ez így teljesen veszett fejsze nyele.

Itt az lesz, hogy maradtok így, aztán a férjed egyszer végleg megunja az egészet. Te maradsz anyucival, aztán a következő férfit is kinyírja mellőled. És amíg él mindenkivel ezt csinálja. Akkor lesz szerencsés helyzeted, ha esetleg találsz egy megfelelési kényszeres lúzert, aki mindent elvisel anyádtól. Lásd be, hogy a jelenlegi férjed nem ez a típus. Neked meg erre lenne szükséged. Akkor jön el számodra a vágyott nyugodt élet.

Hiába pontozol le, itt te vagy a hunyó, amiért annyi eszed nincs, hogy leállítsd a mindenbe beleokoskodó anyádat. 😉

Éltem ilyen kapcsolatban, ahol anyuci volt a szent, exem mindenben mellé állt, ha orbitális f...ot mondott akkor is - és aztán én meg ne kapjak agyvérzést 1000. KÉRETLEN okoskodásától.

Kidobtam exemet a francba, éljen az anyjával, ha ekkora majom - megjegyzem 40 évesen még mindig nincs senkije - vajon miért? 🤣

Kérdező, itt az a baj hogy azt hiszed ez egy pozitív dolog hogy mindenhez alkalmazkodsz. Pedig NAGYON nem az, én konkrétan pszichológushoz járok ezzel a problémával, hogy ki tudjak állni magamért.

Igenis fontos hogy meg tudjuk húzni a határainkat és azért ki tudjunk állni. Nem kötelességünk változtatni minden alkalommal amikor valakinek nem tetszik valami bennünk. Jogod van olyannak lenni amilyen vagy, és nem kötelességed úgy változni ahogy mások elvárják. Gyakorlatilag ezzel ők formálnak téged olyanná amilyennek akarnak téged mint valami gyurmát. És te ugyanezt akarod tenni a férjeddel és anyáddal.

Ők nem jönnek ki, ez van. Fogadd el.

Anyukád és a férjed is nehéz eset, egyikőjük viselkedése sem normális, nem bírnám ilyen emberek között.

Azt nem tudod velük megbeszélni konkrétan, hogy te leszarod, hogy ők nem bírják egymást, de a gyerekek miatt erőltessék meg szépen magukat néha? Még beszélgetniük se kell egymással azon kívül, hogy "légyszi add ide a kenyeres kosarat" vagy mit tudom én, ez azért csak menne, nem? Ha nem lennének olyan rohadt önzőek és önérzetesek öt percig, akkor működhetne, de ehhez mind a ketten kellenek. Azt is magyarázd el, hogy nem úgy működik, hogy csak az egyik vesz vissza a viselkedéséből, hanem mindkettő krvára törekszik rá. Egy ponton túl le van szarva, hogy ők mit éreznek jogosnak, arra legyenek tekintettel, amit te kérsz és ne gondolják túl, ne keressenek logikát a saját értékrendjük szerint (ugye a logika mindkettőjük esetén baromi torz), hanem hideg fejjel gondolkodni és rád hallgatni.

Aztán, ha ez a próba nem megy, akkor tényleg nem kell találkozniuk. Nem tudsz mindent erőltetni, a lényeg hogy megpróbáltad. Azért mert nem sikerül kibékíteni őket, nem jelenti azt, hogy feladtad, nem is a te feladatod lenne a békítés, van amit nem lehet megoldani.