Majdnem "white trash" szerű nagyszülőkkel havonta találkozunk. Mennyire van ez hatással a gyermekem személyiségére? Ugye nem veszi át ezt az alpári stílust?

Majdnem white trash alatt azt értem hogy nekik van házuk, de nem olyan jók a körülmények, ami kevésbé zavarna. Ami viszont ez a kategória, hogy káromkodnak, elég parasztos a viselkedésük és a beszédjük, óbégatnak. Tényleg az a modortalan kategória. Másokat lazán kigúnyolnak (még gyermek előtt mentünk valahová egyszer, és valakin röhögtek hogy mekkora az orra, például. Azóta nyilván nem is mutatkoztam velük sehol).

Felügyelet nélkül nem hagynám a gyerekem egyik családtaggal sem arról az oldalról, meg hát csak a nagyszülők, tehát találkoznak a gyerekkel, de mindig ott vagyok én is. A másik fiuk is aki most múlt tini, ugyanilyen mint ők.

A gyermekemnek nem ilyen példát akarok mutatni, mint amilyenek ők... És nyilván ha sokat találkoznának akkor lehet átvenné ezt a fajta viselkedést.

Én sokat olvasok, verselünk a kicsivel, természetben járunk. Mindig rendet tartok, nem káromkodok előtte. Jómodorra tanítom majd és előzékenységre, mert én magam is ilyen vagyok, és szeretem a jó környezetet és embereket.

Vajon ha havonta találkoznak, akkor mekkora hatással lenne a rokonság a gyermekem személyiségére? Vagy még kevesebb találkozás kéne? Persze annak az apja nem örülne, de hát mégis csak egy gyermekről van szó, aki azt tanulja amit lát és hall. (Eddig havi találkozó van. 2 éves a gyermek.)