Egyre szorosabb pórázon tartják a férjemet a szülei, fog ez javulni?
Mindig rövid pórázon voltak tartva a testvérével, de mióta ő elhunyt újra rosszabb a helyzet. Korábban mikor külön költöztünk fokozatosan egyre jobb lett, szó szerint fellélegeztünk, felszabadultunk, de persze akkor is heti/kétheti 1x "kellett menni ebédre" legalább, de tartható volt. Volt hogy hosszabb idők is kimaradtak minden oké volt látszólag.
Vajon, ha enyhül a gyász javulni fog ez, vagy mostmár utolsó reménysugárként örökké kapaszkodni fognak belé? Meddig legyek türelmes?
Sajnálom, ami történt de már fullasztó módon minden nap telefonál anyósom, minden nap "pont sütött valamit", állandóan főz ránk, akkoris ha nem kérjük és hiába megyünk másnap hozzájuk úgyis, akkoris most azonnal kell elmenni érte mert most friss (és egy naposan már biztos mérgező...).
Legszívesebben elválnék, kifutnék a világból, de az egymás közti kapcsolatunk jó a férjemmel, nincs komolyabb konfliktusunk. Sőt nahyon sajnálom a férjem, hogy így zsarolják érzelmileg, (sokszor nem veszi már fel a telefont, dühös miatta, de irogat folyamatosan neki az anyukája, hivogatja sírva megállás nélkül.) Volt hogy azt mondta most nem hozza el a sütit mert nincs kedve és megsértődött meg sírt miatta anyósom... férjem is átlátja a helyzetet csak nem tud nemet mondani, mert sajnálja, szereti őket, idősek ők is, gondolom a bűntudattól is tart ha esetleg történne velük valami.
Múltkor burkoltan utaltam rá más dolog miatt, hogy nagyon le van terhelve a férjem és már nem bírja, nekem erre azt mondta anyósom hogy ő nem akarja terhelni. De mégis folyamatosan terhelik, feladatokkal, kérésekkel, hívásokkal, sütielhozással stb. Én már felvetettem hogy költözzünk el másik városba vagy bármi mert ezt nem bírom örökké csinálni meg nézni, de ez azért nem megy csettintésre.
Meg elválni úgy hogy jó a kapcsolatunk?
Nem a szülők a hibásak, bocs, hanem egy férjed egy, nemet mondani képtelen balfx :D
Exem 2.0, csak nekem volt annyi eszem, hogy kidobjam, nem még gyereket is szüljek.
Te vagy megszokod, vagy leléptek.
Nekem is gyanús, hogy kamu, de ha igaznak feltételezzük a kérdést: a nárcisztikus hisztinek nem szabad felülni. Teljesen mindegy, hogy sír-e az anyós, az az ő dolga. Ha nem akar, akkor nem sír.
Azt a szót, hogy "kell", ki kell törölni a szótárból (na jó, az iménti mondatomból még ne!). Nincs olyan, hogy "kell", hogy ki mit csinál, az mindenkinek a saját döntése, és senki nem dönthet helyette érzelmi zsarolással sem. Egyik embert nem rángathatja a másik dróton. Viszont egy születésnapon elkezdeni anyóst nevelni igen nagy bunkóság lenne.
Itt a férjed a hibűs, mert nem képes leválni, és felelősséget válllani a saját döntéseiért. Nem a te dolgod ebbe beledumálni, mert annyit fogsz csak elérni vele, hogy te leszel a sárkány, aki szétszedi a családot, és talán nem is a szülinapi ünnepségen kellene bilit borogatni.
A férjedet oszthatod: ha rinyál, hogy fáradt, terhes neki anyukához rohangászni, és emiatt neked panaszkodik, akkor kell a fejéhez vágni, hogy álljon le! Vagy álljon a sarkára, és mondja meg, hogy nem, vagy ne neked panaszkodjon, mert ezek szerint még nem elég rossz ahhoz, hogy változtasson!
Férjed forduljon szakemberhez, mert láthatóan ő egyedül nem boldogul ezzel a valóban nehéz teherrel, hogy feloldja a szülők iránt érzett szeretetet és a nem egészséges mértékű kötődés közti ellentétet.
Mondanám, hogy anyósod is, de sejtem, hogy esetében nem fog ez működni.
Azért nehéz ez, mert hiába mondja az ember kívülről, józan fejjel, hogy legyél kemény és húzd meg a határokat, de egy síró anyával szemben (hiába TUDOD, hogy neked van igazad) baromi nehéz keménynek lenni.
Ráadásul az elhunyt sógorod is nehezíti a helyzetet.
Nem tudom mióta tart ez a helyzet, de a kivárással az a gond, hogy a másik fél fejében még jobban megerősödik, hogy ez így normális, és előbb-utóbb kettőtök között is viták lesznek emiatt.
Tudom miről beszélek, nálunk nem volt ilyen durva a helyzet, de azért voltak harcaink, míg leváltunk anyuról. Szerencsére ő hajlandó volt magába nézni és változtatni (meg szerintem neki húga sokat segített, hogy vele tudott beszélni erről és ő is azt magyarázta neki, hogy nem attól függ a szeretet, hogy naponta hívjuk), és most már nagyon jó a viszony.
Legalább gyereket ne szülj neki, mert akkor anyós oda is cuccol hozzátok!
Amúgy én otthagynám, ez tönkreteszi a kapcsolatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!