Egyre szorosabb pórázon tartják a férjemet a szülei, fog ez javulni?
Mindig rövid pórázon voltak tartva a testvérével, de mióta ő elhunyt újra rosszabb a helyzet. Korábban mikor külön költöztünk fokozatosan egyre jobb lett, szó szerint fellélegeztünk, felszabadultunk, de persze akkor is heti/kétheti 1x "kellett menni ebédre" legalább, de tartható volt. Volt hogy hosszabb idők is kimaradtak minden oké volt látszólag.
Vajon, ha enyhül a gyász javulni fog ez, vagy mostmár utolsó reménysugárként örökké kapaszkodni fognak belé? Meddig legyek türelmes?
Sajnálom, ami történt de már fullasztó módon minden nap telefonál anyósom, minden nap "pont sütött valamit", állandóan főz ránk, akkoris ha nem kérjük és hiába megyünk másnap hozzájuk úgyis, akkoris most azonnal kell elmenni érte mert most friss (és egy naposan már biztos mérgező...).
Legszívesebben elválnék, kifutnék a világból, de az egymás közti kapcsolatunk jó a férjemmel, nincs komolyabb konfliktusunk. Sőt nahyon sajnálom a férjem, hogy így zsarolják érzelmileg, (sokszor nem veszi már fel a telefont, dühös miatta, de irogat folyamatosan neki az anyukája, hivogatja sírva megállás nélkül.) Volt hogy azt mondta most nem hozza el a sütit mert nincs kedve és megsértődött meg sírt miatta anyósom... férjem is átlátja a helyzetet csak nem tud nemet mondani, mert sajnálja, szereti őket, idősek ők is, gondolom a bűntudattól is tart ha esetleg történne velük valami.
Múltkor burkoltan utaltam rá más dolog miatt, hogy nagyon le van terhelve a férjem és már nem bírja, nekem erre azt mondta anyósom hogy ő nem akarja terhelni. De mégis folyamatosan terhelik, feladatokkal, kérésekkel, hívásokkal, sütielhozással stb. Én már felvetettem hogy költözzünk el másik városba vagy bármi mert ezt nem bírom örökké csinálni meg nézni, de ez azért nem megy csettintésre.
Meg elválni úgy hogy jó a kapcsolatunk?
Mondjuk, ha holnap pont szülinapozás lesz, akkor talán nem most kéne bilit borítani.
A világ legtermészetesebb dolga, hogy születésnapot, névnapot együtt ünneplünk.
A NORMÁL vasárnapi ebédeket kéne leépíteni.
Azt írtad hetente vagy kéthetente egyszer mentek. Kövezzen meg a gyakori népe, de ha nemrég vesztették el másik gyereküket, a kétheti ebédet nem is tartanám túlzottnak. Ahogy a gyászév majd telik, lassan le kell építeni ezt 3-4 hétre. De havi egyet hosszabb távon is lehetne vállalni kompromisszumképpen.
Engem inkább ez a "minden nap süt valamit és menjünk érte még aznap" akasztana ki jobban. Megmondanám, hogy én nem tudok odamenni. Ha akarja, hozza el, akassza egy szatyorban a kilincsre, mert nyilván az se járható út, hogy anyós mindennapos látogató legyen nálatok (fogadok, nem 5 percre lépne be, ha beengednéd).
Ugyanakkor azt meg kell értened, hogy szívesen lenne többet az unokájával. Próbáljatok erre rendszeresen időt szánni, inkább ti menjetek, hogy bármikor felállhassatok, ha úgy érzitek, mára elég volt.
De ha most, egy születésnapi ünneplés előtt lépsz sztrájkba, ráadásul az unokájukat sem láthatják, akkor nagy marhaságot csinálsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!