Jogosan várja az anyósom, hogy ennyi mindent megcsináljak helyette?

"Kedves Feri, én is nagyon fáradt vagyok, kérlek menj ki te a konyhába innivalóért ha szomjas vagy."

De persze kiírhatsz kérdést is róla...

Nem egyszerű sztori. És amíg nem költöztök addig így is marad. De ha a sarkadra állsz akkor változhat. Zár a szobaajtóra. A szobába egy kis hütő. Egyből nem fog fogyni a kaja. Mosogatás kérdése? Amit te használsz azt egyből mosd el. Aztán menj a szobába. Vagy vegyél egy kis rezsót és fözz magatoknak a szobában. A mosogatás macerásabb, de ha van saját edényed akkor nem annyira.

Ha rádszólnak a mocsokukért mond el nekik, szépen, nyugodtan, nem veszekedve, hogy azt nem te kented össze, amit használtál azt elmostad és elraktad...

De amúgy bármit csinálsz majd mindig te fogsz kijönni rosszabbul.

Mindenképpen beszélgetni kell, a pároddal is beszélj, és minél előbb keress egy albérletet.

Neked az anyósod, nekem viszont a saját anyukám mellett volt ilyen. Mi gyűjtögettünk amíg a szüleim házában éltünk, 3 évig nyeltem, hogy mi csinálunk kupit, közben anyu után kellett nekem takarítani folyton, a konyhához oda sem fértem, míg el nem pakoltam előbb az ő dolgait, mi külön hűtőn voltunk, hogy ne legyen ezen vita, hogy micsoda kié, így legalább abból nem volt gond. De bármi volt, ha nem tetszik el lehet menni, közben nagyon jól tudták hogy persze hogy el is szeretnénk menni. De nem albérletre akartuk elkölteni a pénzt, így alkalmazkodtunk míg muszáj volt, majd 3 év múlva vettünk egy házat, és külön élünk már évek óta a saját otthonunkban. A legviccesebb az volt, mikor anyukám rájött, hogy már nem vagyunk ott, mégis kupi van, akkor szembesült vele, hogy ők ilyen rendetlenek, nem mi.

Szerintem is csak a mielőbbi költözés a megoldás. Vagy tűrsz, vagy elmész, ez ilyen. Mi bevállaltuk, hogy kibírjuk amíg kell, mert addig tudtunk félretenni, albérlet mellett nem lehetett volna gyarapítani ennyire megtakarítást, a mai árak mellett meg végképp gondoljátok meg.