Hogyan közölnétek velük a hírt?

Szerintem ez nagyon fekete fehér kérdés.Ha örülnek neki, akkor azért mindegy mindegy, mit mondasz, ha nem örülnek neki, akkor meg azért teljesen mindegy, hogy csomagolod be.

Ha nincs munkátok, nincs bevételetek (azaz nem dolgozik egyikőtök vagy másikótok, vagy egyikőtök sem, és nem ti nyertétek valamelyik milliárdos lottónyereményt) akkor a semmire gyereket szülni nem menő, szülök tárcájára főleg nem, akkor számíts(atok) rá bizony, hogy el fognak mondani (téged/benneteket) mindennek, ami csak a csövön kifér, ha meg örülnek neki, akkor teljesen, de totál édesmindegy, mit mondasz, mert határtalan lesz az öröm és a nagyszülői büszkeség...

Az én anyámnak már eleve a második unoka volt, ráadásul pont velem egy időben esett teherbe a testvérem a hármas számú unokával. Túl voltam pár korai vetélésen, amiről anyám tudott, mert az első után missed ab-ra kellett mennem, és azt körülményes lett volna előle eltitkolnom, meg nem is akartam. Úgyhogy mikor az egyik terhességgel eljutottam a szívhangig, kb valami olyasmit mondtam neki, hogy megint terhes vagyok, és úgy néz ki, hogy ha minden jól megy, talán ez most már meg is marad.

Anyósoméknak első unoka volt, nekik a férjem mondta el. Nem voltam ott, de simán csak elmondta.

A második gyereknél már csak annyit mondtunk mindenhol (a 12. hét után), hogy jön a második. Hidd el, főleg a többedik gyereknél ez már nem akkora "Úristen!". Kicsit igazságtalannak is tartom, hogy az első gyereknél, első unokánál van a nagy ünnepélyesség, már akiknél van, de a következők már ott sem számítanak olyan mérföldkőnek vagy nagy cuccnak. Az első a nagybetűs gyerek, nagybetűs unoka, a CSODA, a többiek szegények már természetesnek vannak véve. Nekem jobban tetszik, ha mind csak természetesnek van véve. Persze ha eleve csak egy gyerekre készültök, akkor nem lesz megkülönböztetés.

Nagyon szoros a kapcsolatom a szüleimmel, és egyébként jó a viszonyom anyósommal, így simán elmondtam a pozitív tesztet anyáméknak, anyósomnak az első orvosi vizsgálat után. Mivel korna szóltunk mindkét gyereknél, hülyén éreztem volna valami körítést is rakni mellé.

Egyébként szerintem - és elnézést ha más lelkébe taposok, de - ezek a cirkuszok bejelentések inkább kicsit kínosak, mint aranyosak. Az ember nyilván jót akar, de ezzel belekényszeríti a másikat egy kényszeres vigyorgós helyzetbe, holott egy ilyen szituban tök normális mindenféle reakció...