Aki nem gyűjt életkezdési támogatást/lakásönerőt a gyerekeinek, miért nem?
Ha ti azok közé tartoztok, akik nem gyűjtenek, mi a véleményetek a jelenlegi helyzetről, szerintetek hogy fognak tudni ilyen árak mellett lakáshoz jutni a gyerekeitek?
A ti szüleitek anno adtak lakást/önerőt nektek?
Láthatnak majd veletek, alapíthatnak oda családot vagy el kell menniük albérletbe?
Akartatok egyébként gyűjteni, csak nem úgy alakult, vagy nem is tartottátok soha feladatotoknak?
Én alapvetően azt látom, hogy sokan nem hajlandóak minimális lemondásokra sem azért, hogy a gyerekeknek valami önerőt gyűjtsenek. És most itt nem arra gondolok, hogy a szülő éljen vajas kenyéren meg járjon 1 cipőben télen-nyáron.
Most mondok egy példát, a szomszéd házaspár jobban keres, mint mi és elég kevés a hitelük, mert örököltek pénzt, így tudtak házat venni (de most nem is fizetik, mert babaváró és szüneteteltetve van). Beszéltünk már ilyesmiről, ők is elmondták többször, hogy akarnak majd félretenni az egy gyereküknek, de nem fér bele - de ugye közben mindketten elcigiznek havonta kb. 40 ezer forintot. Nem főznek, merthogy nem szeretnek, menüt rendelnek, ami kb. kétszer annyiba kerül így. Illetve tipikusan azok, akik minden sz*rt összevásárolnak a gyereknek, de szó szerint mindent, legyen szó játékról, kiegészítőről, bármiről, bár bevallásuk szerint is felé csak kacat.
Vagy pl. a férjem szülei viszonylag tehetősek voltak mindig, de inkább választották a feleslegesen nagy házat 170+, minthogy vegyenek egy kisebbet és a maradékot félretegyék vagy ne a felújításra költsék minden vagyonukat. És mindenből csak a legdrágább jó, tehát új autó, 300 ezres kávégép, 15 ezres csempe, de a gyerekeknek nulla forint félrerakva.
Ezt a kettő példát csak azért írtam, hogy értsétek, mire gondolok. Nekem valahol azért fura ez, mert mi úgy kezeljük a pénzügyeinket, hogy hó elején teszünk félre, mikor megjön a fizu és a maradékból élünk, abból arra telik, amire telik, ha éppen nem fér bele kajarendelés, nyaralás, új asztalterítő, Geox cipő, akkor nem fér bele, de a megtakarításhoz nem nyúlunk. Ez egyfajta lemondás ugye, hiszen így nyilván nem élünk akkora életszínvonalon, mint elvileg tehetnénk, viszont a gyerekeknek van megtakarítása és azért mi sem éhezünk, csak nem költünk mindenre.
Nem gyűjtünk, de ebben a helyzetben példásul eszünk ágában nincs gyereket vállalni.
Így szépen kijövünk a pénzünkből, egy gyerekkel már nem ez lenne a helyzet.
Megértem azokat, akik nem a gyerek lakhatására spórolnak. Ha pl. saját vagy a gyerekük képzésére, hogy ő vagy a gyerekük jobban keressen, nagyobb esélyei legyen az életben. A lakás lehet a következő projekt.
Akárhogy is, szerintem a gyereknek igenis kell valami kezdőtőkét biztosítani. De a kezdőtőke nem csak pénz, hanem pl. pénzügyi és életvezetési tudatosság, ez nagyon fontos. Hiába adsz egy 18 évesnek egy tisztességes lakás árát, ha annak csak annyira telik, hogy elszerencsejátékozza, eldrogozza.
Az állami gondozottak (hozzáteszem, alig kapnak életkezdési tőkét, de valamit mégis) jellemzően nulla életvezetési és pénzügyi tudatossággal rendelkeznek, így megveszik egyből a legdrágáb iphont, mert milyen királyok, végre van pénzük, aztán két hónap múlva jön a pofáraesés.
Tehát amit a gyereknek adni lehet, és nagyon fontos lenne, hogy belevonni a gazdálkodásba, hogy ők is megtanulják azt, na meg ne csak kioktatást kapjanak, hogy tanuljanak, hanem mutassanak példát, hogy miért, és hogy miért érdemes dolgozni, hogyan lehet pénzt keresni, mitől lesz ember az ember, mi a felelősségvállalás...
Két eltérő mentalitású családból éreztünk, engem diplomáig támogattak, megkaptam annak idején egy felújítandó házikó árának a felét. Beleszálltak a szüleim a bútorok árába, amikor épp jól jött, megkaptam a lecserélni kívánt autót, örömmel befogadtak a kisgyerekekkel, amikor a férjem a nagy felújítást végezte. A férjem szülei nem voltak azok a gondoskodó típusok, sem a tanulmányaiban, sem később. A gyakori látogatást most már elvárnák, de ez egy másik, fájdalmas téma.
Kérdező, mi sem költekezünk, a családi kirándulások, nyaralások nem maradtak el, de a három gyerekünkből kettőnek diplomát adtunk a kezébe, a harmadik szakmát tanul, itthon lakik még. Mi is úgy tervezzük, hogy rugalmasan úgy segítünk, ahogy arra szükség lesz. Van egy-egy összeg mindegyiknek félretéve, egy-egy kislakáshoz önerőre lenne csak elég jelenleg sajnos. Épp azon gondolkozom, hogy kellene venni egy kislakást (ketten nem akarnak most lakásvásárlásba belevágni), kiadni, a maradék harmad pedig maradna mobil pénznek, ha a kicsi vállalkozást indítana hamarosan. Nála a külföld is szóba jön, saját ingatlan nem létkérdés egyenlőre.
Ha a gyereknek önerőre sem tud két ember összegyűjteni kábé 20 év alatt, akkor azoknak egyértelműen erőn felüli vállalás a gyerek.
Senkinek nem jó, nettó önzőség csak MERTKELL.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!