Amíg dolgoztok a gyerekek a nagyszülőknél vannak, vagy hazamennek?
Sziasztok.
Ez egy elég negatív kérdés lesz, kérlek ne vessetek emiatt meg, mert engem ez tényleg bosszant.
Van 2 gyerekünk és én már visszamentem dolgozni.
A legkisebb ovis a legnagyobb sulis első osztályos.
Én délelőtt és délutános műszakban szoktam dolgozni.
Van, hogy 3-ra érek haza és van hogy 6-ra, ha délutános vagyok.
Csak akkor tudom a gyerekeket vinni du. munka előtt és de. Munka után hazavinni.
Párom 6-3 közt dolgozik folyton.
Igazából annyig szerettem volna ebből kihozni, ha délutános vagyok a pàrom 3-kor elmegy a gyerekekért átmennek anyósékhoz és ott vannak 6-ig mìg haza nem érnek.
És én nagyon nagy féltékenységet érzek, mert mindig mire odaérek ők szépen megvacsoráztak már mindent is megcsináltak és együtt ülnek az asztalnál.
Ilyenkor mindig azt érzem valamiről lemaradtam és hogy rám már nincs is szükség.
Haza viszem a gyerekeket és már nyilván nem éhesek és már fektethetem is le aludni őket és megy a párom is korán, mert korán kel.
Utálom a délutánost. Pedig tudom!!! A 6 óra nem is késő, mert van aki teljesen nincs is otthon, esetleg.
Ilyenkor azért vagyok szomorú, mert úgy érzem alig tudok lenni velük és olyan boldog lennék, ha en is màr 3-kor otthon lehetnék és mehetnék a gyerekeimért.
Mérges vagyok néha a páromra is, hogy mindig anyósékhoz viszi és ott foglalkoznak közösen velük, ahelyett, hogy hazavinné őket a sajàt házunkba.
Ez jó a gyerekeknek, a páromnak, a szüleinek is, de én féltékeny vagyok.
:(
Nyilván egyenek, nem kell megvárni engem, de úgy érzem mintha páromnak és a szüleinek szültem volna.
Hétvégén is mindig program van anyóséknál.
Ha délelőttösek vagyunk ők viszik oviba.
Munkát nagyon nem szeretnék váltani, mert ez a hivatásom, közelebb nem tudok menni.
Szüleim messze laknak.
Mi párommal közösen döntöttünk így, hogy itt fogunk lakni, mert segítseg nélkül nyilván megoldani nagyon nehéz lenne és másképp nem is menne. Még is féltekeny és rossz èrzés van bennem.
Negatív kommentet nem kérek attól, hogy ezek az érzéseim, amiket őszintén leírtam.
Csak olyat, amivel elmondjátok nálatok hogy van ez.
válasza:
válasza:41, teljesen irreleváns, hogy az apa hol van és mit csinál. Ha otthon lenne velük, a kérdező akkor is kimaradna a délutánokból, kora estékből.
Csak egy megoldás van, ha ő változtat. Az első hsz nincsen elég lett volna
válasza:Szerintem próbáld helyretenni magadban azt, hogy nem attól leszel fontos a gyerekeid számára, mert mindig Te adsz nekik vacsorát. A gondoskodásnak, a szereteted kimutatásának lehet ezer más formája. Tekintheted úgy is ezt a helyzetet, hogy az is ajándék a sorstól, hogy még a délutános heteden is tudsz velük esténként találkozni, Tőled kapják a jó éjt puszit és ha még mesélsz is nekik elalvás előtt, azzal szerintem mindent megadsz, amire ebben a korban szükségük van. A féltékenységedet próbáld átfordítani valamilyen pozitív érzéssé, pl hálává. Légy hálás az anyósodnak azért, hogy vállalja a családodról a gondoskodást azokon a napokon, amikor Te távol vagy. Az, hogy a férjed nem otthon oldja meg ezt, hanem elfogadja az anyja segítségét, nem bűn, mert lehet, két legyet üt egy csapásra. Egyrészt ezzel boldoggá teszi a mamát, aki valószínűleg így hasznosnak érzi magát, másrészt a férjednek is könnyebbség. Anyagilag is nagy segítség ez a mama részéről, bár azt nem írtad, hogy Ti kompenzáljátok-e valamivel ezt a nem kis segítséget.
Azt viszont meg lehet beszélni a férjeddel, ha Neked szükséged van arra, hogy csak négyesben is legyetek, akkor nem kell minden hétvégén a mamához menni.
Csináljatok olyan probgramokat, amiben csak Ti négyen vesztek részt, ezzel valószínűleg helyre billene a lelki békéd.
válasza:19 és megélni nem kell? Mer marha könnyű olyan munkát találni, ahol pont viszed a gyereket, dolgozol és mész érte és még megis fizetik.
A gyárak fele meg tele van diplomásokkal.
Itt mindenki gondol mindenre és tökéletes.
Apuka meg elég szomorú, h egyedül nem tudja ellátni őket.
Kérdező, sztm örülj inkább, h segítenek. Lesznek nagyobbak és könyebb lesz velük.
Én nem pontoztam le senkit.
Bennem is megfordult már, hogy munkahelyet váltok, de még nem találtam olyan munkát, amivel esetleg 3-ra vagy 4-re hazaérnék, mivel falun lakunk, ahol a páromék szülei, akik persze így tudnak segíteni.
Én diplomás vagyok egyébként. Attól, hogy valaki diplomás még nem azt jelenti, hogy feltétlen csak délelőttös műszakban dolgozik.
Óvodapedagógus vagyok és bármennyire is állítják, hogy hiány van sajnos a környékünkön nincs.
Úgyhogy kb. 45 perc az út nekem, plusz a csatlakozás miatti várakozás. Mindig 5-kor végzek, ha délutános vagyok, mert itt a városban végig kell lennem.
A pénz bennünket nem vet fel, a párom autóval jár, én nem tehetem meg. A nagy forgalom miatt egyébként se érnék be hamarabb.
Én szeretek óvónő lenni, de hajlandó lennék, ha találnék más hivatást a váltásra, amivel mindennap 3-ra hazaérnék, hogy utólèrhessem magamat otthon a takarításban, a főzésben, a gyerek nevelésben, a családi minőségi együtt töltött időben.
A nagyszülők 54 évesek. Fiatalosak nagyon, imádják az unokáikat. Olyan autót is vettek direkt, hogy bàrmikor tudják őket hurcolni, amibe beleférünk mingyájan.
Tehàt ők ezt nagyon élvezik és minden másodpercben velük akarnak lenni és mikor megérkrzem akkoe is igen nehéz hazavinnem a gyerekeket, mert ők noszogatják, hogy még maradjanak.
Jó lenne közelebb munkát találni, egy közelebbi faluba, de már nagyon régóta nézem az állásokat, de erre felé eddig nem volt.
válasza:Egoista vagy, de nem kicsit. Nézzuk ezt. Bemasolom
Mérges vagyok néha a páromra is, hogy mindig anyósékhoz viszi és ott foglalkoznak közösen velük, ahelyett, hogy hazavinné őket a sajàt házunkba.
Szüleim messze laknak.- Ez van, korabban eldontotted hol fogsz élni
Tovabba, nem a csaladod a felelos azért, mert a munkahelyed tobb muszakos. Inkabb orulj, hogy mikor hazaérsz nem kell azzal foglalkozz, hogy enni adj a gyerekeknek példaul és megcsinaljak a munkat.
Miért ne foglalkozhatna vele az anyos is, ha szeretne, elvégre nagymama.
válasza: válasza: válasza: válasza:Mennyi bunkó, te jó ég...
Senki nem jókedvében dolgozik. Egoista lenne azért, mert szeretné, ha ő lehetne a gyerekeivel, nem más? Ha szeretné, ha neki mesélnél lelkesen, mi volt a suliban? A gyerek nem élvezi ugyanúgy, ha napi többször meséli ugyanazt, ezért nem lesz ugyanolyan.
Nem hálátlan, örül a segítségnek, ettől még nem rossz ember, ha fáj a szíve azért, amiből kimarad...
Kérdező, gondolj arra, hogy az ovisaid szülei pont ilyen érzéseket élnek át, mikor nálad sikerül tesin az első bukfenc, vagy nálad pottyan ki ebédnél az első fog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!