Amíg dolgoztok a gyerekek a nagyszülőknél vannak, vagy hazamennek?

Sziasztok.

Ez egy elég negatív kérdés lesz, kérlek ne vessetek emiatt meg, mert engem ez tényleg bosszant.

Van 2 gyerekünk és én már visszamentem dolgozni.

A legkisebb ovis a legnagyobb sulis első osztályos.

Én délelőtt és délutános műszakban szoktam dolgozni.

Van, hogy 3-ra érek haza és van hogy 6-ra, ha délutános vagyok.

Csak akkor tudom a gyerekeket vinni du. munka előtt és de. Munka után hazavinni.

Párom 6-3 közt dolgozik folyton.

Igazából annyig szerettem volna ebből kihozni, ha délutános vagyok a pàrom 3-kor elmegy a gyerekekért átmennek anyósékhoz és ott vannak 6-ig mìg haza nem érnek.

És én nagyon nagy féltékenységet érzek, mert mindig mire odaérek ők szépen megvacsoráztak már mindent is megcsináltak és együtt ülnek az asztalnál.

Ilyenkor mindig azt érzem valamiről lemaradtam és hogy rám már nincs is szükség.

Haza viszem a gyerekeket és már nyilván nem éhesek és már fektethetem is le aludni őket és megy a párom is korán, mert korán kel.

Utálom a délutánost. Pedig tudom!!! A 6 óra nem is késő, mert van aki teljesen nincs is otthon, esetleg.

Ilyenkor azért vagyok szomorú, mert úgy érzem alig tudok lenni velük és olyan boldog lennék, ha en is màr 3-kor otthon lehetnék és mehetnék a gyerekeimért.

Mérges vagyok néha a páromra is, hogy mindig anyósékhoz viszi és ott foglalkoznak közösen velük, ahelyett, hogy hazavinné őket a sajàt házunkba.

Ez jó a gyerekeknek, a páromnak, a szüleinek is, de én féltékeny vagyok.

:(

Nyilván egyenek, nem kell megvárni engem, de úgy érzem mintha páromnak és a szüleinek szültem volna.

Hétvégén is mindig program van anyóséknál.

Ha délelőttösek vagyunk ők viszik oviba.

Munkát nagyon nem szeretnék váltani, mert ez a hivatásom, közelebb nem tudok menni.

Szüleim messze laknak.

Mi párommal közösen döntöttünk így, hogy itt fogunk lakni, mert segítseg nélkül nyilván megoldani nagyon nehéz lenne és másképp nem is menne. Még is féltekeny és rossz èrzés van bennem.

Negatív kommentet nem kérek attól, hogy ezek az érzéseim, amiket őszintén leírtam.

Csak olyat, amivel elmondjátok nálatok hogy van ez.