Amíg dolgoztok a gyerekek a nagyszülőknél vannak, vagy hazamennek?

Hol van kismillió munka?

Az ország keleti részében például biztos nem, a fél ország költözzön Budapestre és Nyugatra?

"Más ezért fizet a szitternek."

Minek szitter? Ott az apjuk, csak bszik vigyázni a saját gyerekeire. Na ez a gáz.

Nem olvastam a válaszokat.

Én is dolgoztam így egy ideig. Nálam nincs gyerek, de ugyanúgy rossz érzés volt, hogy mire hazamentem, az összes állat el volt rendezve, mindenki megvacsorázott stb. Részben nagyon hálás voltam érte, hogy a családom ennyit segít, mert nélkülük nem ment volna, másrészt frusztrált voltam tőle.

Én pár hónap után váltottam. Pedig szerettem azt a munkát, és nagyon jó volt a csapat. De én arra jutottam, a munka nem uralhatja ennyire az életem, akkor sem, ha egyben a szenvedélyem is, nem akartam az egész magánéletemről "lekésni", és váltottam. Nekem abszolút megérte.

Szóval a te döntésed: vagy ez a munka és akkor visszafogod a rossz érzéseidet és rohadtul hálás vagy a nagyszülőknek, hogy ennyit foglalkoznak a gyerekeiddel, vagy állást változtatsz olyan helyre, ahol neked megfelelőbb időbeosztásban dolgozhatsz.

Mindkettőt ezek szerint most nem kaphatod meg.

Normális végzettséggel 8-16-os munkarendben dolgozhat

Hát akkor megyek, tanulok valamit, mert az aneszt szakvizsgám biztos nem normális végzettségek.

Kedves Kérdező!

Több problémát is felvet a kiírásod:

1. Gyerekvállalás előtt nem gondoltad át, hogy utána a munkád ill. annak beosztása milyen lesz, hogy fogsz találkozni, mikor tudsz együtt lenni a családdal és ki fogja hozni-vinni, hol lesznek s ki vigyáz majd a gyerekeidre és ez hogyan érint téged lelkileg?

2. Fontos, hogy szereted a munkád, remek, hogy van munkád, de az is fontos lenne, hogy hálás legyél, hogy addig meg tudod oldani a gyerekeket mások által - nem gondolod, hogy hozzáállást kellene változtatnod vagy ha a gyerekekkel akarsz lenni, akkor állást... ?

Egyszerre ugyanis nem tudsz két helyen is lenni, szóval valamelyikről le kell mondanod..

3. Féltékenység helyett nem lenne jobb azt nézni, hogy a gyerekeid semmiben nem szenvednek hiányt és így nyugodtan dolgozhatsz?

Tudod, hogy milyen szerencsés vagy?

4. Az, hogy a hazai munkahelyek nagy része nem családbarát, nem a te hibád és nem kellene ahhoz diploma, hogy az embereket emberszámba vegyék.

Lehetne egy gyárban is úgy elosztani a több műszakot, hogy a családanyák állandó 8-16-ig legyenek beosztva, lenne egy 16-24-ig és egy 24-től reggel 8-ig tartó műszak is. Nem értem, hogy a munkáltatók erre miért nem gondolnak, hiszen ugyanúgy meg lenne a több műszakos ember, csak mindenki állandóban nyomná és fixen tudna tervezni, családozni?!

Nem lehet mindenki diplomás, mert akkor a diplomások egymást ölnék a helyekért és mindig lenne bőven munkanélküli is közöttük, mivel egyszerűen nincs annyi betöltetlen állás, mint ahány ember.

Másrészt az egyszerűbb munkákat is el kell végezni és mindenkire szükség van a gépezetben.

A kérdező két dolgot tud tenni: vagy megszokja/elfogadja a helyzetét vagy változtat munkahelyet/beosztást.

Mások is így csinálják.

Senki sem az anyóséknak szül, de ha már van olyan rendes családod, ahol megoldják a gyerekeket helyetted, azt illene megköszönni, mert fel sem fogod, hogy ez mekkora áldás!

"Ilyenkor azért vagyok szomorú, mert úgy érzem alig tudok lenni velük és olyan boldog lennék, ha en is màr 3-kor otthon lehetnék és mehetnék a gyerekeimért."

Mint minden anya, mint minden szülő.

És tudod, ez lenne a normális, hogy ha mindenki megtehetné!!!!!!!!!

Ha ennyire elégedetlen vagy, akkor keress másik munkát, bár én úgy látom hogy a feladatok felét így is ellátod. Vagy viszed vagy hozod őket, a többiben meg segít a család.

Ne csak abban lásd az együtt töltött időt hogy ültök a vacsoránál. Mi akadályoz meg hogy amikor te vagy a gyerekekkel, akkor valami értelmeset csináljatok? Mehettek kirándulni, bábszínházba vagy a játszótérre. Nem attól leszel jó anyuka hogy minden délután te főzöl a családnak! Hétvégén csináljatok saját programot, a gyerekekkel és a férjeddel, nem az anyósékkal.

Azért a nők lehetnének empatikusabbak is, egy másik nő anyaságot érintő kérdéseivel szemben. Olyan vadak, férfiasak vagytok. Minden oké az életetekben?

Na, de ezt hagyjuk is, ez nem lelki tanácsadó rendelés.

Az apa ultragáz, hogy nem képes a saját otthonába lenni a gyerekivel.

Az elsőssel ki tanul? A nagyszülők? Van ott nyugodt kis környezete, ahol megírhatja a házit, gyakorolhat, apával verset tanulhat? Vagy hogy van ez?

Az apjának nem fontos a saját maga által teremtett otthon, hogy a gyerekeit ott terelgesse. 3-6-ig erre nem képes?

A nagyszülők mennyi idősek? Biztos nem teher ez nekik? Akár anyagilag az etetés?

A kérdező is lehet jobban élné meg azt a pár órát, ha családfőként működne apa a gyerekekkel, nem pedig a nagyszülők fenekében.