Anyósom miért nem fogadja el hogy nem szeretnék gyereket?

Nem értem minek egyáltalán ilyen magánügyet szóba hozni, még akkor sem, ha anyós célozgat. Az ilyen terveimről soha nem beszélnék olyannal, akivel nem vagyok mély, bizalmi kapcsolatban.

Nálunk évekig ment a celozgatás, és nem foglalkoztunk vele, vagy csak röhögtünk.

Később lett 2 gyerekünk, most olyan beszólásokat kapok hogy ugye nem lesz harmadik. Legszívesebben leordítanám őket, de csak megmondom hogy SKH.

Nem érdekelne.

Ha így állna a dologhoz, nem mennék hozzá. Ha a férjem akar, egészségére, én biztosan nem hallgatnám ezt minden alkalommal.

Nálunk is néha feljött az én családom részéről, elég gyorsan leállítottam őket. Aki nem értett a szóból, azt következetesen ignoráltam (én biztosan nem fogok meddő vitát folytatni olyan emberekkel, akik egyszeri alkalommal nem értik meg).

Meg úgy eleve, amúgy az égvilágon semmi közük nincsen a méhemhez. Én nő vagyok, nem egy szaporítószerv; aki szerint mégis, az tehet egy szívességet.

Mert unokát akar. Babázni akar. Ennyi. Nem atomfizika.

Sorolhatod az érveket, nem fogja úgyse felfogni. Nagy ívben lesz4rja te mit akarsz.

Gondolom az ő elméjében a nő dolga a szülés. Akinek nincs gyereke az nem nő. Csak a gyerek teszi teljessé a házasságot. A gyerek az élet értelme. Mibek összeházasodni, ha nem lesz gyerek. Stb. Órákig lehetne sorolni a hasonló megszólalásokat, szerintem te is biztosan tudsz jó párat.

Itt a karácsony, én vennék neki egy pisilős babát. Tessék mama, itt a zunoka. Nem nő fel, lehet babázni vele örökre.

Komolyabban nem éri meg foglalkozni vele. Nem fogja sose megérteni, hogy nem lesz gyerek.

ha a családja folytatná az útját az életben és kiteljesedne. - öhm, köszönjük szépen, mi kiteljesedünk gyerek NÉLKÜL IS.

Sokkal jobban, nőként főleg, mint gyerekkel ahol minimum 3 évre kiesek a melóból.

Abból a melóból, amiért 5 évet szptam az egyetemen. Nem véletlenül, és nem azért, hogy diploma + x év szakmai fejlődés után talán vissza se vegyenek, mert gyerekem lett.

A nőknek egy gyerek a munkájukra kivetítve elég nagy visszaesést okoz.

Persze, lehet valakinek életcél a gyerek, ez nem vitás, viszont kérdés, hogy mihez kezd, hogyha mondjuk valami történik a házastárssal, és ő az elmúlt 4-5 (6-8?) évben semmit nem dolgozott - szó szerint.

Eze az öregek, akik "unokázni" akarnak... komolyan, mint a gyerekek a jatszótéren, amikor csúszdazni akarnak. Csak mondjuk a csúszdát nem kell senkinek külön megszülni es felnevelni, plusz a gyerekek nem is hisztiznek ennyit a csuszdazasert, mint ezek az öregasszonyok.

A masik, hogy ő mar bizonyitotta, hogy csak babazni akar, a nagyobb unoka mar nem erdekli. Még egy ok, hogy ignoralni kell a hülyeségét. Es ha ez is nagyobb lesz, akkor szülni kell megint? Nevetseges.

"Nem tudom hogy megfog - e ezzel békélni."

Ne haragudj, de az anyja p.csáját, hogy beleugat más életébe meg méhébe, és még te kuncsorogsz neki, hogy békéljen meg?

Elmehet a bús pcsába, innentől majd keres, ha bocsánatot akar kérni.