Én reagálom túl vagy jogos a felháborodásom?

"Nyíltan nem mutatják ki,hogy nem fogadtak el igazán,de vannak erre utaló jelek sokszor. Szerintem ez is ilyen. Én is úgy érzem,hogy levegőnek néznek,nem számít a véleményem egyáltalán."

Szerintem itt a baj. Lehet, hogy tényleg igazad van, és kissé letojnak, mellékesnek tartanak, de ilyen sztorikból, mint ez az ágyvásárlásos, nem nagyon jön át, mert mi nem látjuk az egymással való mindennapi viselkedéseket, nem halljuk a hanglejtést, nem látjuk az arckifejezéseket. Lehet, hogy neked ez már nagyon sokadik csepp a pohárban, mi meg csak azt látjuk, hogy jó lesz az ágy, nem nagy ügy. Ilyen sérelmeim nekem is vannak, amik kívülről, vagy önmagukban nem tűnnek nagy ügynek.

Ha úgy voltak aznap nálad, hogy az ágy is ki volt már választva, és eszükben is volt, mégsem mutatták meg, hanem hallgattak róla, az tényleg fura. De ebben sem lehetünk biztosak. Mindenesetre én megmutatnám annak, akihez kerülni fog, ha már úgyis találkozom vele, még ha nem is a gyerekemről van szó, hanem a feleségéről.

egy nyomorult ágynál nem vonták be a kérdezőt

Bevonták! Megkérdezték a férjet, joggal gondolták, hogy egyeztet a feleséggel.

Bammeg, ez egy kiságy. Jó, hogy nem hivatalos konferenciát kellett volna összehívniuk, hogy leüljetek megbeszélni a napirendi pontokat egy kva kisággyal kapcsolatban.

Azt gondolták, ha nem jó, majd szólsz, vagy szól a férjed, ha már EgYcSaLáD vagytok, ahogy ki is hangsúlyoztad.

Jézus, momzilla.

Egyébként jogos.

Nálunk ez a "veszek a gyereknek" dolog nagyszülők, nagynénik/bácsik részéről mindig úgy van, hogy mondanak egy tól-ig összeget, hogy ennyit gondoltak rászánni, legyen szíves az anyuka megmondani, hogy milyet szeretne.

"Ez csak egy ágy" amit jobb esetben olyan 10 évig fog használni a gyerek, és a kérdésből kiindulva nem opció a cserélgetés, ha éppen nem jó.

Ne a meny költse az apósék pénzét, nem ezt mondom, de szerintem a begyakorolt gyk-s válaszok helyett belegondolhatnánk a kérdező helyébe is.

Egyébként teljesen nyilvánvaló, hogy ez a kérdés a jéghegy csúcsán lévő tortának a habja, itt sokkal inkább az a problémája a hölgynek, hogy csak egy lyuk, meg egy anyaállat a férje és a családja számára, s most már ebből kezd nagyon elege lenni.

Tehát jöhetnek a begyakorolt válaszok, hogy "mit vártál", "most tűnt fel", "válj el".

Itt mindenki önbizalomhiányos, fél a konfliktustól? Hát mondd el nekik! Mi honnan tudjuk, nem ismerjük a családodat. Nincs két egyforma, 100%-ban egyező élettörténet.

Van rá megoldás természetesen. Csak a magyar társadalom jelentős része még nem tart ott. Könnyebb a megúszós verziót választani, hátha egy mondattal megszűnik a probléma, tehát a gyakori kérdésekre kiírni, teljesen idegeneknek, akik tudják az életemre a megoldást, mint valóságos időt, energiát fektetni a traumafeldolgozásokba.