Hogy lehet jól kezelni egy mártírkodó, mindenbe beleszóló anyóst?
Párommal 5 éve vagyunk együtt, egy éve költöztünk össze. Én mindig is tudtam, hogy nem akarok gyereket, de persze ezt nem kötöttük az anyja orrára. Nem véletlenül, teljesen gyerek mániás. Az unokaöccsének született egy fia, azóta hallgatom, hogy őt kirekesztik a kicsi életéből és nem hagyják babázni (persze, mert nem tartotta be a szabályokat). És nyomja az álszent dumát, hogy ő biztos nem jó anya és a mindenkori hallgató itt kezdi el fényezni az egóját, hogy jajdehogynem. Na, mindegy, eleinte kijöttem vele, próbált kedveskedni, de mióta megsejtette, hogy nem vagyok gyerek párti, apósjelölttel fej-fej mellett versenyeznek, hogy minden szituációbol azt hozzák ki tanulságul, hogy a világ legjobb dolga a sok gyerek és aki nem akar az selejtes. Külön vicces, hogy páromnak csak egy testvére van és legalább egyikük csak véletlenül csúszott be, mi pedig nagy család vagyunk, szóval több tapasztalatom van ebben a kérdésben.
Folyamatosan utalgat, hogy milyen öreg vagyok már (28 és bagoly mondja.., ő 57), igyekszik mindent jobban tudni, és minden apró hülyeségen megsértődik. Legutóbb például azon, hogy idehozott nekünk 10l olajat és 30 kg lisztet egy apró lakásba, utána persze jön a "jaj, ha nektek ez teher..." monológ, ha nem őszinte a mosolyunk. Igyekszem korrektül viselkedni vele, de egyre gyakrabban gondolkodom el azon, hogy nem akarom őt hallgatni a következő 20 évben.
Páromnak néha felemlegetem ezt és többnyire egyet ért, de úgy látom, hogy igyekszik az egészet szőnyeg alá söpörni.
Mi a véleményetek?
Mintha az én életem írtad volna le, kedves kérdező. Megszakítottam minden kapcsolatot, mégis hallom a fián keresztül a hülyeségeit.
Mást nem lehet tenni az ilyennel, fel sem fogja, hogy ne dumáljon bele más életébe, amihez 0 köze van.
Baromi sok ilyen drámakirály és királynő van, akik élvezik az örökös áldozatszerepben való fetrengést:
"engem mindenki csak bánt, pedig én csak adok és adok"
"engem senki sem szeret..." és társaik.
Csak addig tudják ezt csinálni, amíg a másik fél ebben partner. HA látványosan leszarják őket, akkor előbb-utóbb megunják.
Mivel saját kéróban éltek, ezért könnyebb dolgotok van, mintha velük egy fedél alatt laknátok. Amúgy sem értem, hogy miért kell egymás nyakán lógni, ha egyszer a gyerek már elkötözött és önálló életet él. Miért kell állandóan beszámolni mindenről?
Ebben a sztoriban a pasid lehet a gyenge láncszem, mert neki kell takarékra állítania az anyját. De ha ilyen konfliktuskerülő, mindent a szőnyeg alá seprő balhere, akkor komoly problémák lesznek később.
Ha nem tudjátok kizárni az életetekből - nem tudjátok -, akkor a kapcsolatotokba kerül.
Az exemnél ráment, mert ő nem állt ki értünk. Én megtettem (ugyanis elegem lett az anyja ezredik hülyeségéből), akkor meg mind rám támadtak, ő is.
Oké, akkor élj az anyukáddal, felőlem?
Kezelni sajnos nem nagyon lehet, mert a hülyékkel nem lehet vitatkozni. A leírtak alapján az az ember, aki csak a magáét fújja és csak az idegrendszered (meg a kapcsolatod) menne rá.
Ha viszont nem szeretnél gyereket egy percre se bizonytalanítsanak el, hogy ez nem természetes. Én szerencsés vagyok, én sem akartam soha gyereket, szerencsére a párom sem és a családjaink is rendben vannak ezzel. Nagyon sok nő és férfi van, aki nem szeretne szülő lenni van ilyen.
Ismerek olyat is, aki tökéletesen elvolt a kutyáival, de részben családi elvárások miatt vállaltak gyereket és teljesen tönkre ment az életük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!