Mit tehetnék, ha az "anyòsom" sokat mártírkodik?

A kérdésedre a válasz: Te jelenleg semmit sem tudsz tenni, mint meghallgatni és csendben maradni.

Természetesen nála is egy idő után betelik a pohár, ezért kiönti ami a szívén. Ezek olyan segélykiáltás félék, egy meg nem oldott problémájára.

Ez a fajta nevelési módszer zsákutca. Miért reméli egy ember azt, ha mindent megtesz a másik ember helyett, hogy vissza is kapja tőle a segítséget. Inteligencia szint kérdése, hogy valaki felismeri, hogy a másik azért teszi meg ezt vele, mert jó lenne ha vele is hasonló megtörténne. Nem?

Természetesnek vesznek mindent, és eszük ágába nincs viszonozni. Holott tudat alatt azt várná el, hogy ha én is megteszek mindent, velem miért nem történik meg. Ha valaki így gondolkodik, hogy azért teszek meg valamit, hogy majd visszakapjam a szándék nem őszinte, ezért csalódik. Ha érdekből cselekszik, és nem szívből teszi, csalódni fog.

Általában ezek a férfiak szintén egy olyan nőt fognak párként választani, aki hasonlóan kiszolgálja őket, de vannak kivételek is persze, nem törvényszerű.

Alapvetően én is mártír típus vagyok, és szeretem kiszolgálni a család minden tagját. Abban az esetben engedek át feladatokat, ha látom, hogy ugyanazzal a precizitással végzik, mint ahogy én szoktam.

Borzasztó nehéz egyébként, szóval ez nem valami hobbi a részemről, bár kétségtelen, hogy nagy megelégedéssel tölt el, ha minden rendben van körülöttem.

Hogyan tudnál segíteni? Hát, valamit vállalj be, de feltétlen úgy csináld, ahogy anyósod szereti. Vagyis kérdezd, kérd, és figyeljetek oda, hogy mindig, minden eseteben megköszönjétek.

Anyukám is ilyen volt, én már némileg lazább vagyok, de azért odateszem én is magam a mártírok oldalához rendesen :)

(én leginkább úgy jellemezném, hogy egy rész tanult példa, egy rész precizitás, egy rész mánia)

7. A mártírkodással pont az a baj, hogy a mártír irreális követelményeket állít a környezete elé, amivel talán maga sincs tisztában. Mi az elég jó? Miért nem jó az elég jó? Miért kell maximális precizitásra törekedni, miért kell 100% csíkmentes legyen az a konyhapult, ha anélkül is elég jó, anélkül is elég tiszta, és úgyis letakarítjátok másnap is?

Azt várja el a környezetétől, hogy annak egy adott tevékenység/adott feladat, nívó és időráfordítás ugyanolyan fontos legyen a másiknak, mint neki, ugyanaz legyen az értékrendje a másiknak, mint neki.

Holott ez egy teljesen irreális, természetellenes hozzáállás, a mártír kiterjeszti magát a másik emberre, nem fogadja el a másikat olyannak, amilyen, egyenesen elutasítja a másik meglátását azzal kapcsolatban, hogy mi az "elég jó", "tiszta", "rendes", hanem elvárja, hogy időt vonjon el erre a másik olyan dolgoktól, amit ő fontosabbnak, értékesebbnek tart. Általánosságban nem tartja tiszteletben a másik embert.

És ez sajnos nem csak a takarításra jellemző, hanem sok minden másra is.

Ha a mártir nem tud leadni az irreális elvárásaiból, akkor sajnos előbb utóbb kizsigereli magát és a másikat is.

A kérdező helyében én csak akkor takarítanék, ha szívből szeretnék az anyósnak segíteni, de akkor nem kérdezném meg, csak megcsinálnám. Ha beleköt, akkor legközelebb nem csinálom meg.

Ha mégis szükségét érezném, hogy megkérdezzem, akkor valahogy így:

"Olyan sokat dolgozol a házban, ezt nagyra értékelem! Kérlek, pihenj egy kicsit, szívesen segítenék! Nem lesz olyan jó, mintha te csinálnád, de mindent beleadok. Így jó lesz?"

A párod helyett pedig egyszerűen nem hagynám, hogy bármit megcsináljon helyettem.

A párod anyukája nem az anyósod!

Anyós = házastársad anyja.