Mit tenne a helyemben? Tanácstalan vagyok, adjon tanácsot igy ismeretlenül is.

Üdvözlőm idegen!

Engedje meg, hogy tegezem! Helló én egy ember vagyok és férfi, amire nagyon is érdekelne a válaszod, lehet nem érted meg elsőre, nem baj. Én mindenkinek a kommentjére válaszolok, minden érdekelne evvel a témával kapcsolatosan amit le írok ide én.

Nevem idegen, és ha bele is gondolok nem is igazán lényeges, ugyan is a problémám egy olyan eredetű, amivel jobb, ha névtelenségben maradnék. Én négy X-ben járok, a párom meg viszont a két X-ben jár. Akkor gondoltam arra, hogy az anyós jelölt nagyon is be fog a számomra tenni, amikor össze jöttem a párommal. Az anyós sehogy sem tud megbarátkozni avval a ténnyel, hogy én a lányával vagyok együtt, még akkor sem, ha nem igen kötelezem a lányt, hogy költözőn hozzám életvitelszerűen. Így a párom az anyukájával, apukájával, a nővérével és annak férjével él együtt, a családban mindenki dolgozik, nincs olyan, aki nem. Én voltam náluk személyesen bemutatkozni, mind annak ellenére, hogy én sem most, sem akkor nem igen tartatom jó ötletnek. Hogy miért is, mert akkor éreztem, hogy ennek nem lehet sehogyan sem jó vége. Ami a legjobban zavar, hogy a pofámba nagyon is jó pofiznak, amíg a hátam mögött nem is tudom minek nem voltam már elnevezve, de csak is amiatt mert járni merek a lányával. Az anya elmondta érthetően a lányának, hogy ö evvel a viselkedéssel tönkre teszi az életét, és egy kis idő eltelte után meg már azt, hogy rossz úton jár, és elkezdte neki mondani, hogy én miért is kell nekem, ami a legjobb, hogy tanulatlan vagyok, és a másik ami nagyon tetszik a p ki jelentés mellett, hogy én élősködöm a lányán. A párom reagál is azonnal, de egy az egyben azt mondják, hogy én adom a szájába a mondatokat, és én is mondom neki mit is csináljon vagy ne csináljon netán. Igaz én azóta azon gondolkodom mivel tette tönkre az életét, és miért is halad a lány rossz úton. Az igazat semmire sem jutottam, pedig végig gondoltam nagyon is, és próbáltam szülőként ezt végig elemezni is. Igaz egy jó ideje gyanítom, hogy addig nem lesz nyugtom a párom anyától amíg én vele leszek. Azt elkerültem egy incidens miatt őket, és a párom mondja anyjának, hogy én meg hívnám a páromat is, ha te már mindenkit meg hívtál és öt ki hagytad. Egy az egyben így szolt Ha meg hívod akkor tönkre teszed a karácsonyomat, és én akkor inkább elmegyek a háztól. Így nem is mentem el, és a párom is maradt az anyjánál a karácsonykor. Én meg egy magam töltöttem a három napos karácsonyi ünnepeket. Azt teltek múltak az idők, hiába hívtak meg nem mentem el, de most kivételesen a párom kérésére elmentem a családdal nyaralni, az elején kedves volt az anyós, azt ahogy száguldoztunk a haza úthoz, úgy kezdet velem szörnyen viselkedni, és ami érdekes, hogy a páromnak is feltűnt, szóvá is tette. Most meg már minden vagyok csak jó nem, ami nekem a legjobban tetszik, hogy én lettem a lányán élősködő korosodó hajléktalan. Van egy családi házam, és egy orbitálisan nagy kertem, amit a gaz és a ecetfa emészt, azért mert az üzemanyag nagyon drága, és csak, úgy nem kaszálgatunk a semmibe. Az első meg jegyzése, hogy látta a kertet, én szégyellem magam, ahogyan az igen is kinéz! Nekem ami nagyon is be tette a kulcsot, de szerintem véglegesen, hogy kijelentette határozottan a családjuk ismerősének, hogy én igen is a lányából élek, és ö tart el engemet. A lánya azonnal reagált rá, és szót is adott ennek, de semmit sem ért el, előzőleg meg a lány tesó vágta a párom fejéhez, hogy undorító ahogyan él. Én ismételten egyszerűen el nem szeretnék oda menni ahol a párom anyja meg jelenik, mert félő vissza reagálok az ékes beszólásának.

Most én ott tartok, hogy sehova sem akarok elmenni, ahol az anyós jelölt jelen van, csak, hogy a párom folyamatosan azt mondja el, hogy akkor is meg kell jeleni, mert nem hozzájuk, hanem másokhoz megyünk. Csak, hogy annak a súlyát nem érzi át, hogy megalázóan és meg szégyenítve nyilatkozik az ö édesanyja rólam. Imádom a páromat, de van egy határ amit meg kell, hogy huzam nagyon is, még akkor is, ha nem ért a párom evvel egyet.

Nem tudom miként reagáljak az anyósra, és miként is értessem meg a párommal, hogy imádom, és szeretem minden egyes pillanatot amit én vele töltök, de nem kérek a családjából egy fikarcnyit sem.

Írd le a véleményedet nyugodtan, minden kritika érdekel, és a negatív kritikából is ki veszem a pozitívumot, csak, hogy van olyan, hogy sehogy sem lehet, mind ennek ellenére válaszolok minden nyilatkozatra, és minden tanácsra, vagy netán kérdésre is.