Miért ilyen velem a menyem?

Ne parázz. Az ő gyereke, nem a tiéd.

Te mit szóltál volna ha anyósod folyton a sarkadban lett volna es elvette volna a fiadat?

Legy türelemmel. Majd ha nagyobb lesz a baba, oda fogja adni.

Majd pár hónap múlva,amikor hulla fáradt lesz,akkor még sétálni is elviheted :) Ezt nem rosszból írom. Én is kb ilyen voltam. Talán nem ennyire,de már nem emlékszem.

Segít,ha mondjuk ilyenkor megkérdezed,hogy szerinte hogyan tartsd,hogy meg tudd nyugtatni. Nem tudom szoktad-e mondogatni,hogy "amikor a fiam volt ekkora" meg a "mi időnkben"...na ez nem annyira segítség, amikor ezer féle infó jön jobbról balról (nekem pl 3gyereknel összesen 5 védőnőm volt, 3 felé hozzataplalas trend) Kozelits úgy,hogy érezze segíteni akarsz és abban támogatod amit és ahogy akar csinálni a menyed.(nyilván később a cinkos dugicsokik módjával már becsúszhatnak :) )

Pl,ha le akarod tenni a babát mert elalutt kérdezd meg,hogy hogy szokta letenni,ha te eteted kérdezd meg hogy mennyit tegyél a kanálra. Nem kell ettől inkompetesnek érezni magad, egyszerűen mi már sokmindent máshogy csinálunk,máshogy tanácsolnak...Abban segíts hogy amit jónak gondol azt meg tudja szilarditani. És dicsérd sokat az anyai mivoltát,de rejtve.pl: hú de jól néz ki ez a kis főzelék,amit a kicsinek készítettek. Vagy Milyen csinos mindig ez a baba. Vagy milyen mosolygós ma is,látszik hogy jó dolga van. Ilyesmi.

Ne haragudj rá,hidd el -annak ellenére hogy van eldobható pelenka,automata mosógép,üveges babakaja- nem könnyű ma anyának lenni.Erositsd az önbizalmát.Foleg az első gyerekkel,amikor szembesülsz amúgy is vele hogy ez nem 100%ban az az édes illatú vattacukorfelhő amilyennek gondolja az ember vagy látja a reklámokból.

Első gyerek, első unoka sztori. Mi is így voltunk. A babakocsit se esett jól kiadni a kezemből.

A harmadik unokát bezzeg adtam volna, de addigra mindkét nagyi kibabázta magát a nagyobbakkal, és tőlem is legfeljebb a nagyobbikat vitték már.

Az idő mindent megold.