Megmondanátok, hogy nem akartok gyereket, vagy hazudnátok, hogy próbálkoztok, de nem sikerül teherbe esni?

Ez az, hogy ők nem is értenék, hogy miről beszéltek, szóval hiába próbálnál őszinte lenni, a vége úgyis az lenne, hogy sokadszorra is agitálnának, és végül elküldenétek őket a halál f...szába, ezt pedig nem akarod, mivel alapból jó a viszony.

Én is az őszinteség híve vagyok, de ebben az esetben szerintem is 1-es tanácsa teljesen jó.

És kb. 20 évig azt hazudnátok, hogy nem jön össze? Akkor azzal jönnének, hogy vannak már ilyen-olyan orvosok, módszerek, kezelések, akármik erre. Meg persze örökbefogadás. Nem oldana meg semmit a hazudozás, minden indokotokra találnának megoldást. És mi van, ha beszélnek a szüleiddel, és véletlen tőlük vagy egy közös ismerőstől tudják meg az igazat? Az lesz ám igazán ciki. (Illetve ez tök személyes, de szerintem ilyen dolgokat nagyon gáz hazudni, hogy nem jön össze/nem lehet gyerek, hiszen sokaknak ez tényleg komoly probléma. Sem viccnek, sem hazugságnak nem jó az ilyen, de lehet, hogy én vagyok túl "érzékeny".)

Sokkal egyszerűbb, ha őszintén megmondjátok nekik. Gondolom jópár éve együtt vagytok, az alatt volt időtök ezt átbeszélni, és pontosan tudjátok, hogy nem fog megváltozni a véleményetek. Egy gyerek nagy felelősség, amiből ti nem kértek, és más kedvéért sem fogjátok bevállalni. Ezt szerintem simán el lehet nekik mondani. Aki képtelen megérteni, azzal meg nem lehet mit kezdeni, de nehogy már ti érezzétek rosszul magatokat emiatt vagy hazudozzatok egy fél életen keresztül.

Ebben a témában nem lehet sokáig hazudni. Ha azt kamuzod, hogy próbálkoztok vagy nem lehet, akkor tényleg jönnek majd a lombik és vagy az örökbefogadás ötletével. Ugyanúgy magyarázkodnod kellene, csak nem a valóság, hanem hazugság miatt.

Mondjátok meg neki őszintén. Értem, hogy érzelmileg labilis hölgy, de egy felnőttnek muszáj tudnia kezelni, hogy másnak nem ugyanaz fontos, mint neki. Illetve, hogy nem az ő kénye.kedvére szültök.

Ha lelkileg belehal, mint ahogy írod, akkor pedig nem is árt egy jó pszichiátriai kivizsgálás :)

Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy ezt a témát kivezessetek a mindennapokból. Ehhez nagyon indok sem kell, én csak annyit mondanék, hogy nem csak rajtunk múlik, és hogy szeretnénk ha ez nem lenne koztema.

Ha ilyen szoros a kapcsolat akkor próbáljátok valami jó családi hobbit összehozni ami közös célt adhat.

Amúgy nagymamakorunak lenni kicsit olyan lehet mint 35+ szinglinek lenni mert a környezetedben mindenki babazik és csak erről beszélnek a barátaid, erről szól az életük és nehéz kilogni a sorból és ehhez megfelelő tartalmas kapcsolatokat kiépíteni, bár anyosodnak már van egy unokája, tehát annyira nem kellene nekikeserednie.