Tapintatlan anyós?

20-asnál a pont!

És különösen abban van nagyon igaza, hogy vissza kéne emlékeznie minden anyósnak arra, hogy ők is voltak kezdő háziasszonyként menyek. És ők is meg voltak áldva egy jobb vagy rosszabb természetű anyóssal.

Nem az, csak kissé bnkó :D

Én pl ezért is nem szeretek mást kajáltatni, mert úgysem tudom úgy elkészíteni, ahogyan az ő ízlésének lenne megfelelő.

Leszögezem, az őszinteség híve vagyok, KIVÉVE a gasztronómiát.

Az ételek ízénél talán csak a szépség szubjektívebb. Egész egyszerűen más az ízlésünk, más és más alapanyagokat használunk, ráadásul nem mindenki tud/akar főzni, a tudásnak millió szintje van. Mellesleg kell egyfajta érzék és kézügyesség is a főzéshez.

Én finnyás vagyok, kevés étel ízlik igazán, DE soha nem mondanék rosszat az étel készítőjének, csakis dicséretet. A véleményemet csak a dicséret fokozatai jelezhetik. Tulajdonképpen nem hazudok, mert ha azt mondom, hogy soha nem ettem még ilyen finom pörköltet, akkor az úgyis van. A következő szint, az "isteni lett", az egy fokkal lejjebb van a "nagyon finom lett".

20 éve főzök szinte minden nap, tudom, hogy mekkora meló bármit is megcsinálni a beszerzéstől kezdve a mosogatásig. Én már azt nagyra értékelem, ha más izzadt a konyhában az elém tett ételért.

Ha az ember képes azt mondani egy kajára vendégségben, hogy hiányzik belőle a jó íz, az más elvetemült aljasságra is képes.