Szerintetek ez mennyire egészséges?
Egy udvarban élünk anyósommal. (Egy udvarban 2 családi ház van.) Mikor felépült a házunk, ide költöztünk párommal, előtte anyósnál aludtunk, nem sokkal később megszületett a kislányunk, aki már egy éves. Anyósom minden nap(!) 2x legalább átjön babázni, általában mindig ugyanbban az időpontban. Dél körül, és este 6-kor. Van egy fura stílusa, tény, de igazából jól kijövünk.
Viszont meguntam azt, hogy neki mindenki feleljen meg, de ha neki olyan kedve van akkor mindenki b@$$za meg körülötte. Nem egyszer volt olyan, hogy nem jött át, mert valamit félre értett, ami egy nagy hülyeség volt, nem mondta csak utólag, és be volt rágva több napig. A semmin! Legutóbb is volt hasonló, félreértett valamit 1 évvel ezelőtt és MOST(!) tudtam meg, hogy mi volt az, véletlenül jött fel szóba. Ha nem jön témába, meg sem tudom. Ki tudja, mennyi olyan kitalált hülyeség van, amit ő félre értett mittudomén 2 évvel ezelőtt, és azóta úgy gondolja rólam pl.? Mindegy is, igazából a kérdés az lenne, hogy szerintetek mennyire egészséges dolog, hogy anyós napi szinten többször átjön, szó nélkül főz a gyereknek -ami nem baj, meg tök jó meg minden, de legtöbbször kérdés nélkül teszi- hallgatom néha, hogy "már ezt kéne ennie" meg "jaj nem fog enni semmit ez a gyerek" meg "nem adsz neki vizet?" Meg "nem adsz neki kenyeret?", Stb stb. Nem bunkó stílusban mondja, de elég idegesítő tud lenni, mintha nekem diktálni kellene, hogy mit csináljak. Az elején pelenkázás közben is mondogatta, hogy itt meg ott kenjem be még, stb. Ha pl heti 1-2x látnám, ezeket elengedném a fülem mellett. De így, hogy napi többször látom, néha idegesít, amikor úgy érzem hogy neki meg kell felelnem. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Azt, hogy ne jöjjön csak mittudomén 2 naponta megmondani anélkül nem lehet, hogy ne sértődne meg. Na meg furcsa is lenne, hogy egy udvarban vagyunk, mégse "láthatja" ami nem igaz, de már külön család vagyunk mégis. Zavar, hogy pl nem lehetek egész nap egy szál bugyiban, vagy anélkül, mert tudom, hogy jönni fog. Durva példa, de értitek mire akarok kilyukadni.
Az az igazság, hogy eddig nem volt vele gondom, tudtam h jönni fog, nem zavart. De kezdem megunni, hogy ha olyanja van, berág a nagy büdös semmin, ha pl nem délben megyünk enni vasárnap, hanem 20 perccel később, megjegyez dolgokat, és igenis most érett meg bennem, hogy bakker, mi külön család vagyunk már. Apa-anya-gyerek. Vagy rosszul gondolom?
Kíváncsian várom a válaszokat.
Nincs pénz különköltözni, nincs pénz lakást bérelni, de gyereket mindenképp kellett csinálni a mami telkére. Aztán jól meg kell lepődni, hogy állandóan konfliktus van.
Mit lehet erre írni szerinted, Kérdező?
41# "Mit lehet erre írni szerinted, Kérdező?"
Például, hogy ne legyél szerelmes, ha az leszel ne legyél, anyagilag legyen jó a csávó, ha te szegény vagy akkor se költözz a pasid házába, bízva a normálisban. Kérdezd ki időben a csávót, dugd vissza a gyerekedet. Ezeket lehet írni, csak sokmindenre nem jó.
Ha ezek nem segítenek, akkor retorikai fordulatokat lehet írni amitől remélheti a kérdező a nyugalmat.
42, beleszeretsz egy olyan férfiba, aki a mami s-ggében akar élni, ok. Gyerek minek? Ha csóró vagy, menj el dolgozni, ne gyereket gyárts más kontójára, meg más ingatlanába.
A kérdezőn nyilván nem segít ez, de olyan jó lenne, ha olvasná valaki és legalább valaki más elgondolkodna rajta, aki még menthető.
Miért olyan hihetetlen az egyeseknek, hogy ez a helyzet még menthető? Miért kell már ennyi infóból a kérdező házasságát temetni, átkozódni meg kritizálni a kérdező döntéseit? Ti mindenhez így álltok hozzá az életben?
Kérdező, drukkolok nektek. Nagyon türelmes ember lehetsz.
Újat nem nagyon tudok írni neked, csak muszáj voltam írni, mert a sok negatív komment lehozott az életről.
Na, álljunk most már meg egy kicsit. Senki nem mondta azt, hogy csórók vagyunk és hogy nincs pénzünk. Egy szóval sem. Gusztustalan hogy milyen kommenteket tudtok írni, vádaskodni, hányinger.
Akkoriban nem volt pénze páromnak, hogy máshol kezdjen el építkezni. Én sem költöznék el. Rengeteget dolgozott a házon. Szerintetek, hogyha felépíti végre valaki azt amiért egész életében dolgozott, egyszerűen képes lenne eldobni? Eladni? Ti biztos így tennétek, az a ti dolgotok. Azt nem tudom, miért nem várt még, és kezdte máshol az építkezést, így látta jónak akkoriban. Igazából normális kommenteket is kaptam, nekik köszönöm, írtatok jókat. A többieknek pedig remélem lesz valami jó is az életükben, mert valószínűleg azért ilyenek másokkal, keserűek, ítélkezők.
"Szerintetek, hogyha felépíti végre valaki azt amiért egész életében dolgozott, egyszerűen képes lenne eldobni? Eladni? Ti biztos így tennétek, az a ti dolgotok." - igen, én adtam már el lakásomat, amit felújítottam, berendeztem stb, ugyanis a lakás van értem, nem én a lakásért.
Ja, hogy te nem vagy hajlandó elköltözni, akkor nem értem, mit vársz. Beszélj anyóssal, vessz össze vele, egy idő után úgyis megint elkezdi. Ha neked jó így élni, meg a gyerekednek ebben felnőni, akkor nosza, maradjatok ott, amíg a mami meg nem hal és éljetek gyomoridegben évtizedeket.
"Szerintetek, hogyha felépíti végre valaki azt amiért egész életében dolgozott, egyszerűen képes lenne eldobni? Eladni? "
Igen, ha nem felel meg az életkörülmény akkor költözök. Lehet ez munka, szomszédok, családi okok, bármi. Akár más országba is. Ez csak nálunk divat, hogy helyez kötődünk. Sok országban oda költözök ahol munka van, jobb munka van. USA, Németországban is, de még Ausztriában is sokan albérletben élnek munkás éveikben, pont ezért, hogy a jobb körülmény miatt könnyebben változtasson.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!