Szerintetek ez mennyire egészséges?
Egy udvarban élünk anyósommal. (Egy udvarban 2 családi ház van.) Mikor felépült a házunk, ide költöztünk párommal, előtte anyósnál aludtunk, nem sokkal később megszületett a kislányunk, aki már egy éves. Anyósom minden nap(!) 2x legalább átjön babázni, általában mindig ugyanbban az időpontban. Dél körül, és este 6-kor. Van egy fura stílusa, tény, de igazából jól kijövünk.
Viszont meguntam azt, hogy neki mindenki feleljen meg, de ha neki olyan kedve van akkor mindenki b@$$za meg körülötte. Nem egyszer volt olyan, hogy nem jött át, mert valamit félre értett, ami egy nagy hülyeség volt, nem mondta csak utólag, és be volt rágva több napig. A semmin! Legutóbb is volt hasonló, félreértett valamit 1 évvel ezelőtt és MOST(!) tudtam meg, hogy mi volt az, véletlenül jött fel szóba. Ha nem jön témába, meg sem tudom. Ki tudja, mennyi olyan kitalált hülyeség van, amit ő félre értett mittudomén 2 évvel ezelőtt, és azóta úgy gondolja rólam pl.? Mindegy is, igazából a kérdés az lenne, hogy szerintetek mennyire egészséges dolog, hogy anyós napi szinten többször átjön, szó nélkül főz a gyereknek -ami nem baj, meg tök jó meg minden, de legtöbbször kérdés nélkül teszi- hallgatom néha, hogy "már ezt kéne ennie" meg "jaj nem fog enni semmit ez a gyerek" meg "nem adsz neki vizet?" Meg "nem adsz neki kenyeret?", Stb stb. Nem bunkó stílusban mondja, de elég idegesítő tud lenni, mintha nekem diktálni kellene, hogy mit csináljak. Az elején pelenkázás közben is mondogatta, hogy itt meg ott kenjem be még, stb. Ha pl heti 1-2x látnám, ezeket elengedném a fülem mellett. De így, hogy napi többször látom, néha idegesít, amikor úgy érzem hogy neki meg kell felelnem. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Azt, hogy ne jöjjön csak mittudomén 2 naponta megmondani anélkül nem lehet, hogy ne sértődne meg. Na meg furcsa is lenne, hogy egy udvarban vagyunk, mégse "láthatja" ami nem igaz, de már külön család vagyunk mégis. Zavar, hogy pl nem lehetek egész nap egy szál bugyiban, vagy anélkül, mert tudom, hogy jönni fog. Durva példa, de értitek mire akarok kilyukadni.
Az az igazság, hogy eddig nem volt vele gondom, tudtam h jönni fog, nem zavart. De kezdem megunni, hogy ha olyanja van, berág a nagy büdös semmin, ha pl nem délben megyünk enni vasárnap, hanem 20 perccel később, megjegyez dolgokat, és igenis most érett meg bennem, hogy bakker, mi külön család vagyunk már. Apa-anya-gyerek. Vagy rosszul gondolom?
Kíváncsian várom a válaszokat.
22# "Ha ezen megsértődik, meg is érdemli"
Azért ez nem teljesen így van. A helyedben pici gyerekkel nem szítanám a tüzet. Az anyós sértődéséért adott esetben nagyon nagy árat is fizethettek -értsd: kitesz a saját portájáról. Most neked nem te vagy az első, hanem a babád. Mielőtt ultimátumot adsz a ház úrnőjének legyen azért B meg C terved is. Írom ezt úgy, hogy teljesen jogosnak tartom a felháborodásodat és a szeparációhoz, háborítatlansághoz való jogodat, igényedet.
24# jó, így sokkal jobb a helyzet. Gondolom most nem nagyon van pénz lekeríteni? A fizikai elkülönítés segítene az ügyön sokat.
Beszéld meg pároddal, hogy te mit szeretnél, de lődd túl az igényeidet, hogy a későbbi tárgyalások során kompromisszumkésznek tűnj. Tehát legyen, hogy te azt szeretnéd, ha tudnál úgy élni, mintha saját otthonotok lenne egy külön házban, egy másik utcában, sőt, egy másik településen. Tehát a nagyszülők kéthetente vasárnap délután jönnének át. Akkor nem lenne a férjeddel/családoddal is minden hétvégétek csonka, lehetne minden második hétvége, amikor a teljes hétvégét minden kötelezettség nélkül, csak magatokra tekintettel szervezhetnétek. Így minden második hétvége lenne a nagyszülőké, tehát szombat délután a te szüleidé, vasárnap délután az apai nagyszülőké.
Ha pedig hét közben ráérsz, pontosabban lenne kedved rokonozni, akkor megkérdezed anyósodat elmenjetek-e együtt a boltba, vagy esetleg meghívod. Nem átgázol, hanem meghívod. Óriási különbség van a kettő között.
Olyan nincs, hogy az ő sértődése bármit is nyomjon a latba.
Sajna a kéthetente hétvége nem fog összejönni, valószínűleg egy teljes hétvégétek családként hármasban nem lesz, de a mostani helyzet is tarthatatlan.
19: annyit tudunk, amennyit elárulsz....
Honnan tudnánk a "teljes sztori" alapján tanácsot adni, ha azt te nem mesélted el...????
Ebben a helyzetben csak a kőkemény kiállás a megoldás. A párod odaáll az anyja elé, és lefekteti a szabályokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!