Férjem utálja a szüleimet, javulhat ez valahogy?
Sziasztok! Nagyon nehéz nekem ez a helyzet. Van egy férjem, aki a megismerkedhetünk óta egyszerűen gyűlöli a szüleimet. Ez az évek alatt nem javult semmi sajnos...
Nem adtak rá soha különösebb okot a szüleim. A maguk nemében furcsàk persze, ki nem az, de alapvetően jószándékú emberek, és szerintem ez a lényeg, mégis, szinte olyan szintű közöttük az ellentét (a férjem irányából), hogy hozzájuk mindig én megyek egyedül, ő nem jött. Van egy háromévesünk, ővele nagy nehezen néha eljön a szüleimhez, de a béke kedvéért inkább én megyek. Reméltem, hogy hátha majd a születése után jobb lesz a helyzet, de egyre inkább elzárkózik a férjem.
Mindig próbálok békebíró lenni, mediátor a két fél között, de nagyon fárasztó. És elég sokat olvasok gyerek témában, meg ismerősi körben is van, akit gyerekként tönkretett az ilyen ellentét. Próbálok mindent elrejteni előle, szerintetek elképzelhető, hogy nem fog ebben sérülni a kicsi? Nem fogja kérdezgetni, miért nem megyünk anya mamához és pápához gyakran, vagy apa miért nem jön velünk?
Szeretem a gyerekemet, a férjemet, a szüleimet, úgy érzem már szétszakadok...
Jo tudni hogy annyira becsulod a szuleidet, hogy olyannal elsz egyutt aki igy lenezi oket. Nekem apam jocskan adott ra okot, utalom mint a sz@rt, de mikor az exferjem a szajara vette nem hagytam, inkabb az se erdekelt hogy utott az az ember.
Te meg annyira nem vagy kepes hogy szoban megvedd oket.
Tipikus f@szbolond no vagy, akire ha felall egy f@sz eldobja a csaladjat. Gondolom ha a gyerekeddel szemetkedne apuci akkor is megvedened. Hanyinger.
Es elnezest kerek a nyers fogalmazasert.
#29: Nem arra gondoltam, hogy meghívatná magát, ilyet megint nem írtam le... hanem közös nyaraláson hogy néz az ki, hogy az egyik része a csapatnak megy étterembe, addig a másik meg malmozik az utcán? A férjem nem hívhatja meg mindig a többieket, akkor rövid úton nekünk sem maradna...
Amit írtatok, jogos, ő is elfogadhatná a szüleimet de nem is ezt várom el, hogy egyoldalú legyen. De engem úgy neveltek, hogy legyek alkalmazkodó, így most is mindenkihez idomulok. Szüleimet elfogadom, hogy ilyenek, férjemet elfogadom, hogy ő meg olyan, annyit tudok tenni, hogy próbálom tompítani a párbeszédeket, bár inkább tolmácsolni a két csapat között és minden nap fenntartani a békét. Azt hogy hogy fogom bírni hosszabb távon, nem tudom, ezért is tettem fel a kérdést, mert nem biztos, hogy mindig menni fog magamtól. Elfogadtam,hogy senki nem fog változni ebben a felállásban, kérdés, én mivel tudom a helyzetet javítani még.
"hanem közös nyaraláson hogy néz az ki, hogy az egyik része a csapatnak megy étterembe, addig a másik meg malmozik az utcán?"
1. Minek mentek közös nyaralásra?
2. A közös nyaraláson mindent együtt csináltok? Akkor is ott voltak a szüleid, amikor a gyerek fogant??
"A férjem nem hívhatja meg mindig a többieket, akkor rövid úton nekünk sem maradna..."
3. NA most akkor döntse már el a kedves férjed, hogy qurvajól éltek, vagy fillérb@szóskodni kell... Mert ha egy vacsorameghívás nem fér bele, akkor egy hangyapöcsnyivel sem különb a spórolós szüleidnél.
"Azt hogy hogy fogom bírni hosszabb távon, nem tudom"
4. Röviden és tömören: sehogy.
1. Nekem van igényem a közös időtöltésre, mert szeretem a családomat. Sajnos mostanában ez egyre ritkább, mert visszamentem én is dolgozni, nincs sok idő. De régebben többet mentünk együtt, én ezeket élveztem (igen, még ha sokszor feszült is volt a levegő) de legalább együtt volt mindenki. Mint írtam is, nekem nagyon fontos a családom.
3. Ő nem szokott senkit meghívni, a jól élés neki azt jelenti, MI élünk jól, meg nem is értem, másokat miért is kellene meghívni? Az a mi pénzünk, mi dolgoztunk meg érte, nem a másik, akit meghívunk belőle. Ő költse a sajátját. Nyilván, ha betegek lennének a szüleim, fizetném a kezelésüket, ez nem kérdés, nem is erre gondoltam.
3. Ó, bogaram, ti nem éltek jól, ti csak a jólét illúziójában ringatjátok magatokat, ha annyi sincs a zsebben, hogy évente 1x meghívjátok vacsorázni a szüleidet.
Fillérb@szók vagytok, akik szeretnek nagyzolni.
"Nyilván, ha betegek lennének a szüleim, fizetném a kezelésüket, ez nem kérdés, nem is erre gondoltam." Te igen, csak majd a kedves férjed azt mondja: nono, a mi pénzünk, mi dolgoztunk meg érte, nem a másik.
1. Akkor hajrá, mártírkodj csak tovább - de akkor minek írsz ki kérdést? "Élvezd" az együtt töltött időt.
Egyetértek 34-essel!
A közös nyaralásnak akkor van értelme, ha az igények és a lehetőségek hasonlók, valamint nem mentek egymás agyára.
Ha a szüleitek olcsóbban akarnák megoldani a szállást és a étkezést, és ebből konfliktus van, ne menjetek együtt nyaralni. De eszerint a férjeddel ti ki tudnátok fizetni a drágább szállást és étterembe járkálást?
Egyébként nálunk is van némi különbség ebben a feleségem és én közöttem. Én imádom a hasamat, szívesebben költök éttermi ebédre, mint a feleségem. De egyszerűen tudunk kompromisszumot kötni. Nyaraláskor időnként megyünk étterembe, de viszünk kész ételeket is lefagyasztva, amiket csak meg kell melegíteni.
Nálatok ott kezdődnek a problémák, hogy két külön háztartásról, és talán erősen eltérő jövedelemről van szó. Őszintén szólva én nem mennék nálam sokkal gazdagabb családokkal nyaralni, mert zavarna, hogy nekik nem gond mondjuk drága helyre bemenni, nekünk meg nem telik rá. És engem zavarna az is, ha folyton ők hívnának meg.
Valami eszembe jutott. Nem lehet, hogy a férjedet eleve idegesíti, hogy anyósa-apósa ott van velük a nyaraláson? És a pénzbeli dolgokban jön ki ez, de valójában az a baja, hogy veletek hármasban szeretne nyaralni.
"Nyilván, ha betegek lennének a szüleim, fizetném a kezelésüket, ez nem kérdés, nem is erre gondoltam." Te igen, csak majd a kedves férjed azt mondja: nono, a mi pénzünk, mi dolgoztunk meg érte, nem a másik.
A férjem szerintem nem fizetné, én tenném, a saját pénzemből. De mi elég máshogy állunk a pénzhez, befektetői szemlélettel, ezt nem biztos, hogy sikeresen magyaránzám itt ezek után meg. Azért jutottunk el oda, ahol most vagyunk, mert ilyen a pénzhez való hozzáállásunk.
Nálunk van közös és mindenkinek a fizetése valamennyi százaléka külön kassza, amit mindenki a saját dolgaira költ, amik nem közösek. De ezt hiába is magyarázom, legtöbbeknél még mindig túl magas ez a szemléletmód.
#37: Kompromisszum kötés, erről szól az életem pontosan. De ebbe hosszú távon eléggé bele lehet fáradni.
Elképzelhető, mivel már eleve utálja őket. Gondolom nem esik jól neki, hogy bármikor is egy légtérben vannak. De az isten szerelmére akkor miért nem mondja soha? Ha nem mondja, én nem fogom tudni.
35: "Nekem van igényem a közös időtöltésre, mert szeretem a családomat."
Húúúú, ez nagyon árulkodó mondat volt! Egy freudi elszólás!
Tudod ki a te családod?
Te, a férjed és a gyereked!!! Ti hárman!
A szüleidtől azóta külön család vagytok, hogy a férjeddel összeházasodtál!
Kezdem érteni, hogy hol van a konfliktusok gyökere! Én írtam #37 választ is, és az utolsó bekezdésben írt gyanúmat látom igazolva (csak kerülték egymást a válaszok, ezért akkor még a #35-ös kommentet nem olvastam).
Nekem nagyon abszurd mondat az is, hogy élvezted a közös kirándulásokat, noha feszült volt a légkör. Hogy a fenébe lehet élvezni a feszült légkört? Együtt a család feszült légkörben. Ez hogyan lehet jó????
Kérdező!
Próbálj leválni a szüleidről!
Ez lenne a legelső feltétele annak, hogy javuljon a légkör!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!