Anyósomék a közelbe költöznének. A férjem szeretné, én nem. Mit reagálnátok?
Anyósomék közel akarnak (5 percre) hozzánk költözni. A pontos miértjét nem tudom, de mondják, hogy jobb lenne többet unokázni (van több nekik, nem tudom miért nem hozzájuk közel mennek), meg gondolom majd idősebb korukra szeretnének segítséget kérni.
A férjem nagyon örülne ennek, mert szerinte nagyon jó lenne, hogy vigyázhatnának a gyerekünkre (még pici, 16 hós). Nem tudom mondjuk erre mi szükség van, itthon vagyok vele gyeden, mindent megoldunk 3-an. Kettesben ha mennénk is ritkán.
Anyósom múltkor megjegyezte, hogy milyen jó lenne, ha a közelben laknának és mindennap🥺😱 mehetnénk együtt az unokájával sétálni.
A gondom ezzel az egyrészt, hogy anyósomék természete túlbuzgó: egész nap tennének-vennének. Mi örülünk, ha egy 20 perces sorozat részt végre meg tudunk nézni (2 hetente 1x😀) így gyerek és háztartás mellett, nem hiányozna, hogy hívogassanak mindennap valami ürüggyel, hogy pl menjünk fát vágni, vagy menjünk át enni, vagy hagy jöjjenek most azonnal lefesteni a kerítésünket stb.
A másik, hogy anyósomékra 5 percet nem bízom szívesen a gyerekünket. Imádják egymást, de apósom figyelmetlen (múltkor 1 giga kést hagyott az asztal szélén, ahol a gyerek nyúkál), anyósom meg értetlen (mondom, hogy ne a lépcsőn játszanak már a picivel, erre 40 mp múlva ott játszik vele megint... mert "ő így akart játszani"...) és még le is tagad mindent... vagy másra fog.
Harmadrészt nekik itt nincs senkijük, ezért naponta át akarnának magukhoz csalni valami ürüggyel vagy ők jönnének nekünk kéretlenül segíteni.
Én ezt nem akarom... de a férjem igen... Finoman mondtam neki, hogy szerintem ez annyira nem lesz jó, de már arra kiakadt... Ti mit csinálnátok? Meg nyilván nem mondhatom, hogy hova költözzenek, a félelmeimet meg ha elmondanám úgyis az lenne a reakció, hogy "Jaj ettől nem kell félni, nem zargatnánk titeket stb." + meg is sértődnének.
válasza:Hát én sem tudom milyen nagy dolgoktól fosztanám meg most... Játszani így is tud, ha találkoznak. Szokott is, nagyon élvezik. Most az nem a gyereknek akkora élmény, hogy kettesben maradnak, hanem anyósomnak.
Amúgy kedves Nemtudomhányasvagydecsakteírtálbunkóstílusban! Én nem tudom, te milyen ember vagy, de egy gondoskodó anya/apa (ha túlféltő, ha nem) nem bízza rá halál nyugodt lélekkel a gyerekét egy olyan emberre, aki 100%, hogy letagadna mindent ha valami baj történne + sz*rba se veszi amit kérnek az unokái szülei (tapasztaltam...).
Én akkor bíznám rá nyugodtabban, amikor már tud beszélni és van olyan értelmes, hogy nem eszik meg mindent a földről, viszonylag tud önállóan közlekedni.
Új infó nem igazán van, csak így az a kellemetlen amúgy nagyon, hogy pl jól esne a férjemmel elmenni moziba. Simán kivitelezhető is lenne, anyukámra rá is bíznám a babát, de abból jó nagy sértődés/erőltetés lenne. A férjem is állandóan az anyósom segítségét tukmálná rám, meg ő maga is. Ha egyszer vigyázna a gyerekünkre anyukám, akkor utána elvárná az anyósom (és a férjem is), hogy őt hívjuk, ha megyünk valahová. (Nem szoktunk ketten mondjuk.)
válasza:Ez lesz a házasságod halála. Nem fogsz tudni jól kijönni ebből. Sajnálom, hogy így alakult. De ha azt akarod, hogy a házasságod megmaradjon kénytelen leszel engedni. Igenis el kell járni. De így, hogy férjed ennyire egy követ fúj az anyjával...
Annyi jutott eszembe, hogy a két mama együtt vigyázzon a gyerekre. Addig, amíg rá nem mered bízni az anyósra. Viszont annak a hozzászólónak nagyon igaza van, hogy ha visszamesz dolgozni, nagyon jól fog jönni az anyósod.
válasza:A Ferjeddel komoly problémák, konfliktusok lesznek.
Ezt hogyan fogod megoldani?
44-es: Köszönöm, ez is egy jó tipp! 1x egyébként volt is már ilyen, amikor még nagyon pici volt és orvoshoz kellett mennem. Lehet ez lenne legközelebb is.
45-ös: Ami a férjemet illeti: abban nem ellenkezik velem, hogy, ha baj lenne elsunnyogná az anyukája. Ő is tudja, hogy így lenne, de attól az ő kedvében akar járni... Nagyon a szülei pártját fogja mindenben, de egyébként, ha gáz van azt is megmondja nekik általában. Őszintén szólva anyósomék költözése szerintem rá még rosszabb hatással lenne, mint rám. Állandóan őt zargatnák a ház körüli teendőkkel mind a két háznál. Az anyjáékkal szemben állandóan meg akar felelni, nem úgy, mint én. Szóval amíg én nagyjából sejtem milyen kellemetlenségek fognak engem érni (hivatlan látogatások pl) és lelkileg igyekszem felkészülni rájuk, addig őt hidegzuhanyként fogja érni, hogy állandóan zargatják és be fog sokallni és szerintem egy idő után ő állítja le a saját szüleit. (Vagy nem... és szívunk ahányan vagyunk.) Én finoman mondtam neki, hogy készüljön fel, hogy nem igazán lesz szabadideje. Láttam az arcán, hogy egyetért velem (persze semmit nem mondott rá, ez nála a helyeslést jelenti), de amíg át nem éli ezt addig távoli gondnak érzi szerintem.
válasza:Értem!
Nem fél a férjed attól, hogy esetleg Te beleunsz, belefáradsz? Ez maximálisan tönkreteheti a kapcsolatotokat. Meger ez neki ennyit? Miért nem látja be? Miért nem az neki a fontos ami nektek jó?
Te, hogy érzed, meddig fogod bírni? Hajlandó lennél drasztikus lépést is tenni?
válasza:38 vagyok, nekem is vigyáztak már rá anyaek egyszerre amúgy. 😁
Én nagyon bírom anyósomat egy nagyon jó ember, viszont tényleg másképp állok hozzá a gyerek óta, mert tényleg egyfolytában zargat, hogy mikor megyunk, ha nem megyunk miért nem, helyette jönnének ok stb… miközben a férjem annyit dolgozott hogy akkoriban az is nagy szó volt hogy el tudtunk menni egyet sétálni hármasban. A francnak lett volna péntektől vasárnapig náluk lenni.
És anyósom kicsit olyan mintha nem tudna mit kezdeni egy babával, pedig nagyon kis korkülönbséggel szulettek gyerekei anno. Hurcolássza ölben még tíz honaposan is, ennyi neki az unokázás, a gyerek meg nyekeg meg kézzel lábbal kapálozik mert menne mászni, anyósom meg csak néz hogy “hat mi a baj?”. Tenyleg mindig csak ennyi, ölbe veszi a lányomat és kesz. 😀Persze biztos nagyon jó nagyi lesz ha majd idősebb lesz az unokája.
Én szerintem eleinte hagy csinálja úgy a babázást anyosod, hogy te is ott vagy, figyeled is, de közben mást csinálsz pl megfőzöl vagy csak filmezel, és így tudod neki azért mondani mit hogy, miközben rajta tartod a fél szemed.
47-es: Igazából a férjemet elvakítja az oda-vissza segítősdi. Úgy ezt úgy gondolja, hogy milyen jó lesz majd, ha itt laknak, mert majd akkor sokat unokázhatnak (ő/mi kikapcsolódhatunk), milyen jó lesz majd átmenni a szüleihez ebédre (kb újraélni a gyerekkorát, a gyerekkori ízeket), örül annak, hogy majd a segítségével meghálálhatja, hogy jó körülmények között felnevelték és segítették őt az életben. Ő neki ezek fontosabbak, mint az, hogy a felesége sokallni fogja a látogatásokat és "túlfélti" a gyerekét. Egyelőre nem szeretnék drasztikus lépéshez folyamodni, sem válással fenyegetőzni. Ahogy írták sokan, ki tudja, még lehet tényleg jobbra fordulnak a dolgok, ha nagyobb(ak) lesz(nek) a gyerek(ek), bár szerintem addig kikészülök tőlük.😁 Egyébként nyilván, ha nagyon kicsinálná a házassásunkat és végleg megfolytana a közeg, akkor elképzelhető, hogy megfordulna a válás a fejemben, de ehhez nagyon be kell sokallni, addig míg elméletben sem szeretnék eljutni.
48-as: Teljesen megértelek!!!🙂 Nekünk amikor kicsi volt sírós is volt, anyósom meg egyszer beszólt egyet, hogy "Ha elkezd sírni nem tudom mit fogok csinálni." Ezzel is lökött egyet rajtam amúgy, hogy bizonytalan. Addig szépen eljátszanak amíg jól elvan a gyerek, de ha pl rájönne a hiszti vagy beütné valamijét akkor leblokkolna. Meg múltkor azt mondta, hogy a hőemelkedés 37,8-nál indul. (Én melegnek éreztem a baba fejét, ő nem, de amúgy volt egy kis hőemelkedése.) Hát mondom, akkor már szinte lázas a gyerek
... (ugye 38-tól van láz, 37-től hőemelkedés). Meg a láz kezelését ő a gyerekeknél még annó úgy oldotta meg (akkoriban mondjuk ez is volt a divat), hogy jól bebugyolálta őket. Hát ha jönnék haza valahonnan a beteg gyerekhez és ő meg bugyolálgatná 40 fokos lázzal lehet hőgutát kapnék én is. Mások a nevelési szokások (persze azóta sok idő eltelt, másabbak lettek a normák is, ez nem az ő hibája) és ez is fusztrál.
válasza:Igen, egyszerűen annyira másként csinálna mindent mint én, hogy rosszul vagyok néha. 😀 Mikor a kézzel lábbal kapálózó, mászni tudó gyereket már 40 perce hurcolássza ölben aztán ha elfárad leül vele és szorítja az ölébe, úgy megkérdezném hogy nem látod hogy menne a játékaihoz? Vagy mikor 10 percen keresztül pelenkázza, a gyerek meg unja már és ordít. Meg én ezeket a túlbuzgó megmozdulásait nem szeretem, mint amit említettem is, mint mikor be akartam ültetni a babát a székbe és anyósom valamiért úgy gondolta jön ő is, oda ugrott és betömködte a lábát. Vagy mikor napközben aludt a baba és fél óra múlva felriadt. Álltam volna fel hogy menjek vissza altatni, ő meg direkt beugrott elém és rongyolt volna be a babaszobába, hogy kihozza. Este egyszer ő akarta altatni, már 20 perce ment a nagy orditas úgyhogy benéztünk, és anyósom letette a babát az ágyra és várta hogy elaludjon, mert szerinte neki így kene már aludni. Ezt azóta is hallgatom, hogy tegyem le a kisagyba úgy aludjon, de szerintem ezt is csak azért mondta hogy mondjon már valamit mert amúgy eléggé bizonytalan mindenben. 😀 És ő is adta már vissza a babát hogy nem tudta miért sír. De nem is próbálta megkeresni az okát vagy lefoglalni, csak hurcolássza olben és kérdezgeti hogy “hat mi a baj?” Ez még 3 hetesen oké volt de egy nagyobb bababal azért lehetne mit kezdeni. Oké ez nem baj mert 30+ éve volt hogy babazott, de akkor ne akarjon már elvinni két napokra egy ilyen kicsit. És eléggé féltékeny amiért anyára jobban rábízom a lányomat…
Na mindegy jól szét offoltam a témát. 😂
Ja meg a túlzott nyomulásra annyit, hogy én anno azt említettem a férjemnek h miért nem törekszünk a két nagyszülő páros kozott egyenlőségre? Az úgy nem korrekt hogy az ő szülei folyamatosan látják a babát, az enyémek meg másfél havonta…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!