Anyósomék a közelbe költöznének. A férjem szeretné, én nem. Mit reagálnátok?

Azért azt kalkuláljuk bele ebbe a helyzetbe, hogy MOST kicsi a gyerek. Mire anyósodék megtalálják a házat, aláírják a szerződést, átköltöznek, az a gyerek legalább 20 hónapos, ha nem 2 éves lesz.

Te sem leszel gyed-en, hanem gyes-en leszel vagy újra dolgozni fogsz. Még max két évet kell kibírnod és utána nyugodtan rá lehet bízni a gyereket a nagyszülőkre, mert nem nyel le semmit és játszhat a lépcsőn is.

Én amúgy nem azt mondanám, hogy nem akarom, hogy anyudék ide költözzenek, ha a férjed erre nem nyitott. Hanem "nem akarom, hogy most költözzenek, amíg kicsi a gyerek, várjanak vele néhány hónapot". Meg "jobb lenne, ha lenne a háznak pincéje, plusz egy szobája stb., várjuk ki a kövit".

Ha odaköltöznek, akkor a kapcsolattartást a férjemen keresztül próbálnám szervezni. Ő vigye át a gyereket, ő beszélje meg a programokat a szülőkkel, a te telód le van halkítva, ha kell kössétek ki a csengőt, nap közben nem vagytok otthon, a gyerek programját zavarják stb.

Akár csinàlnék próbát. Béreljenek ki (vagy ti) egy házat nekik a közelben és nézzétek meg, hogy tetszik-e nekik, bírja-e a férjed, te bírod-e, idegesebb vagy-e esténként. Ha nem jön be, akkor könnyebb érvelni, hogy miért nem akarjátok. Talán anyósodék is meggondolják a dolgot.

"Felnőtt emberek, oda költöznek, ahova akarnak. Tetszik, vagy sem, neked egy dolgod van ezzel: elfogadod."

- A mai butácska nők, /nők???/ szerint nem. Olyanok mint Sztálin, vagy Hitler stb...

Van, amiben veled értek egyet, de alaposan túltolod a biciklit.

Az jogos, hogy nem jó, ha minden szir-szarért ugráltatnának titeket:

"nem hiányozna, hogy hívogassanak mindennap valami ürüggyel, hogy pl menjünk fát vágni, vagy menjünk át enni, vagy hagy jöjjenek most azonnal lefesteni a kerítésünket stb."

Na de favágásért 55 perc távolságból is lehet ugráltatni azt, aki hagyja magát (maximum nem hétköznap délután, hanem hétvégi programként). Ha meg ebédelni/vacsorázni hívnak, azt nem kötelező mindig elfogadni - DE IDŐNKÉNT MEG PISZOK JÓL FOG JÖNNI, HOGY NEM KELL FŐZNÖD!

A kerítés lefestésére (=kéretlen segítségre) való ajánlkozást meg el kell hárítani.

A gyerekkel kapcsolatban tényleg igaz, hogy túlfélted, ill. azt képzeled, hogy rajtad kívül senki nem vigyázna rá eléggé. Tipikus első babás paramami tünet.

És igaza van annak is, aki írta, hogy nem leszel mindig otthon a gyerekkel. Amikor már dolgozol és a gyerek óvodába jár, és egy hetet jár, két hetet otthon betegeskedik, akkor össze fogod tenni a két kezedet, hogy tudnak vigyázni a gyerekre.

Ill. még egy gondolat: "mondják, hogy jobb lenne többet unokázni".

Igen. Függetlenül attól, hogy netán soha nem vagytok rájuk szorulva, egyszerűen szeretik az unokájukat és szívesen töltenének vele több időt. A nagyszülő nemcsak segítség (babysitter) lehet, hanem egy közeli hozzátartozó, aki őszintén szereti a gyerekedet, és ez a szeretet csak jó lehet a gyereknek. Épp ezért hülyeség ezt akadályozni (bántalmazó, extrém felelőtlen nagyszülő nyilván más eset, de én ezt itt nem látom).

Leultetnem mind a kettot es elmondanam h nem lesz tobb unokazas a eddig megszokott modon johet latogatoba.

Nem johet csak ugy at en ti sem mentek tobbet mint eddig.

Az h kozel koltoznek az nem jogositja fel arra h a eleteteket felboritsa.

Szoval nem fog nyerni azzal ha kozel koltozik.

Amigy meg a tobbi gyerek(e) mit szol ahhoz h messzebb koltoznek

Szerintem vesd fel a férjednek a válás gondolatát. Hátha akkor elgondolkodik.

Nálunk volt hasonló, egy családi ebéden anyós (ők Pesten, mi Őrségben, mert ott találtunk multinál jó munkahelyet), szóval anyós megkérdezte, hogy "Mi lenne, ha eladnánk a pesti lakást, és vennénk ott közel hozzátok egy kis házat?"

Férjem válasza nemes egyszerűséggel: "Katasztrófa."

Nálunk ebből megértették, ennyiben is maradt, de itt a férjem mellettem/mellettünk állt.

19-re:

Már reggel elkezdték a szilveszteri ivászatot. :-)))