Anyósomék a közelbe költöznének. A férjem szeretné, én nem. Mit reagálnátok?

30

Nekem nagyon jó nagyszüleim voltak. Anyukám és az anyósa, nagymamám között voltak viták de én ezt soha nem éreztem. Nem uszítottak, tiltottak tőle. Egy csodálatos unoka nagymama kapcsolattól fosztottak volna meg. Örülök hogy anyukàm nem így állt a dolgokhoz. És mással is lehet biztonságban a gyerek, nem csak az anyjával. Micsoda buta duma.

Maradjunk annyiban, van olyan anyós/nagymama, akire az ember lánya nyugodt szívvel bízza a gyerekét, és van, akire még a szomszéd kutyáját sem bízná. A kérdező ismeri a saját anyósát, ő tudja, melyikhez áll közelebb férje anyja, és szíve joga azt mondani, hogy ő x-ben nem bízik annyira, hogy a gyereket rábízza.

Kérdező, abba, hogy anyósék hová költöznek, nincs beleszólásod, viszont már most érdemes lenne elmondani férjnek és anyóséknak is, hogy mondjuk heti egy alkalomnál több látogatást nem szeretnél. Mondhatod azt is, hogy jártok a picivel tornára, fejlesztére, bármire, ami elviszi azt a kis időt, amíg ébren van, a maradék időben - pl. szombatonként, hogy a férjed is élvezze a szülei társaságát, ne neked kelljen velük egyedül küzdened - szeretettel látjátok őket. De először a férjeddel kell ebben közös nevezőre jutnod.

30#

Értem, tehát te is olyan tipikus gyökér szülő vagy, aki totálisan kisajátitja és ráfügg a gyerekre..

A túlféltés nem jó. A túlféltett gyerek önbizalomhiányos, rosszul funkciónál a való életben..

Én nem lennék arra büszke, hogy a majom szeretetem miatt rengeteg élményről lemaradt a gyerek,mert olyan gyík voltam, hogy még a nagyszüleitől és féltettem..

Hat engem is idegesítene, akar mennyire kedvelem anyósom, a franc akarna minden nap vele találkozni. Persze, a férj munkában, anyuka meg majd szórakoztatja a két öreget. Biztos apuka is örülne ha a feleség szüleit kene minden nap szórakoztatni a saját otthonában, sétálgatni velük stb….

Az meg mindenkinek egyeni dolga hogy kire bízza a gyereket, főleg amíg ilyen kicsi. Nem ettől lesz a gyerek anyuci pici fia/lánya, hanem ha majd nagyobb korában is túl lesz féltve. Én is ezerszer szívesebben bízom a saját anyukámra mint a anyósra, ez van.

Nálunk anyósom teljesen szétbarmolt mindent, amióta megszületett a baba. Előtte a férjem és én is jóban voltunk egymás szüleivel, kivételesen jo volt a kapcsolat. Mihelyt meg lett a baba, anyósomék azt hitték, hogy minden hétvégét együtt töltünk majd. Azért csak a hétvégét, mert nálunk mindkét szülőpáros kb másfél órányira lakik, és 1-2 havonta jártunk haza hozzájuk, mikor hogy. A baba után anyósom állandóan cseszegetett hogy menjünk vagy ok jönnek fent aludni hozzánk. Persze egy pár hetes/hónapos babával ez baromi egyszerű. A férjem estig dolgozik, alig tudtunk így is együtt lenni. Rohadt önző gondolat volt tőle, hogy ennyire ki akarta sajátítani a gyereket, az én szuleimre nem is gondolt, hogy akkor ok mégis mikor látják majd a babát?

Sokat veszekedtunk miatta a férjemmel, és bizony valamennyire romlott is a kapcsolatom anyosomekkel, mert őket ide egyszer se hívtuk meg meg, mert ha egy hete nem voltak itt akkor valamilyen ürüggyel “jaj épp arra járunk” be jönnének. Persze ilyenkor nem tudom mindig kitörő örömmel várni őket. Természetesen nem találkozunk hetente, ezt elég hamar elfojtottam. Nemrég a férjem nem volt itthon a hétvégén, addig én hazamentem a lányommal anyaekhoz, ezen is húzta a száját anyósom hogy miért nem hozzájuk. Az anyám akkor is az anyám, kész pont.

És egy akkora gyerekeket aki meg nem bírja elmondani mi a baja, az ember nem biz akarkire. Anyósom számára az az opció létezett csak, hogy a babának faj a hasa azért sír, később meg a foga miatt. Hat a baba éhesen ordított, de szerinte ne etessem meg… mikor ültettem volna be múltkor az etető székbe odajött és elkezdte bele feszegetni a lábát, majd nyilván ez nem tetszett a lányomnak, elkezdett csapkodni nem akart enni, erre lefogta a kezet és nyomta volna a kaját a szájába. Anyós biztos szívesen falatozott volna lefogott kézzel miután erőszakkal leültették. Ezt csak azért írom hogy anyósom nem olyan felelőtlen mint a tied, mégse hagyom rá a lányomat olyan szívesen. És hogy a mai napig generál problémát a túlzott nyomulással, szóval legyél óvatos és a szabályokat jó előre fektessetek le. A férjed meg sértődés helyett üljön le és beszéljetek meg.

Lol, mégis milyen élményről maradna le egy csecsemő, meg egy alig egy éves? 😀 Az nem élmény még neki, hogy anya helyett a mama dajkálja.

Gondolom ha már 2-3-4 éves lesz simán mehet majd játszani a nagyszülőkhöz, de egy ilyen picit nem hagy az ember akarkire. Én inkább ezt a nagy nyomulást tartom “gyokersegnek” ha már ilyen stílusban beszélgetünk… hogy egy ilyen kis babánál sem tartják tiszteletben, hogyha nem akar az anyuka fel napra lelépni a nagyi javára. Persze ha olyan a nagyi simán, de ha a szülő nem szeretné, akkor azt el kell fogadni. Senki nem lett még lelkibeteg, mert csecsemő korában nem bízták a nagyira. 😅 Ez a szülei döntése, ők érzik. Ha nem jogos, akkor is.

Sehol senki nem egy 1 év alatti gyerekről beszélt..

Te írtad, hogy soha senkire se bíztada gyereket.