Milyen dolog, hogy visszaél a halálával?
Férjem apja nemrég meghalt. Nem volt jó a kapcsolat anyósékkal, férjem tartotta a távolságot a családjától, mert kulturális különbségek miatt engem a férjem családja soha nem fogadott el, a kapcsolatunk elején volt pár nézet eltérésünk, főleg mert én fiatal voltam, és anyagilag jól élnek szüleim, azt hitték csak úgy beleszülettem a jóba, ami részben igaz, de a mai napig dolgozom a szüleim vállalkozásában, ki is tanultam a szakmát, ráadásul ez főleg férfi munka, építőipar, és hiába én az irodából dolgozom, rengetegszer kérnek tanácsot tőlem is, hisz ezt tanultam évekig. Nekem meg pláne nem volt különösebben kapcsolatom velük, évente kétszer háromszor találkoztunk-inkább kényszerből, mintsem őszinte szeretetből. De sem telefonon, sem máshogy nem beszéltünk. Az esküvőnk előtt anyósom próbált keresztbetenni, hátha meghiúsul az esküvő, de férjem szerencsére nem dőlt be neki.
Született öt éve egy gyermekünk, akit kb évente háromszor láttak. A kisgyerek nem ismerte meg őket, nem szívesen volt velük, mert anyós folyton piszkálta, állandóan csak leszólta a kisgyereket játék közben, sehogy sem volt jó számára a fiam játszási szokásai. Ez azért én sem szerettem, mindig szóltam, hogy hagyja azt a kisfiút játszani úgy, ahogy ő szokott.
Szóval meghalt apósom két hónapja. Anyós egyre gyakrabban hívja férjemet, hogy vigye el hozzá a fiunk. De férjem nem viszi, mondja, hogy jöjjön ő, ismerkedjenek meg, a kisfiú is bízzon benne, ismerje meg, hogyan neveljük, mik a szokásaink stb. Tehát nem zárkózunk el a kapcsolattartástól, csak egyelőre ismerje meg a fiunkat.
Ez anyósnak nem tetszik, mert hát ő is felnevelt egy gyereket, tudja hogy kell, nem fogja megmérgezni, és mégis mit képzelünk, ő gyászol.
Ezen nagyon felhúztam magam, hogy miért hivatkozik erre a sajnálatos dologra. Férjemen úgy látom kezd engedékenyebb lenni, de én akkor sem szeretném, hogy csak úgy elvigye egy kvázi idegenhez. Egyelőre férjemmel a megbeszélt állásponton vagyunk, de szeretnék felkészülni, hogy ha az anyjára előbb lesz tekintettel, mint a házastársával megbeszélt, gyermek szeme előtt tartott jogos igényre. Volt már valaki ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben? Mi lehet a helyes megoldás? Számomra a gyerekem érdeke az első.
#5,6: Ahogy a gyereknek az sem feladata, hogy a szülei hobbija legyen, mégis azért csinálják őket... Te segítettél a férjednek feldolgozni az apja halálát? A te anyád eltiltott töle ezért?
Továbbra sem védve a mamát. A gyerek nem terepauta, nem tudja, nem fogja fel, hogy mit vált ki a jelenléte. De akkor vegyél a mamának egy kutyát, aztán szakítsátok meg a kapcsolatot.
"Egyelőre férjemmel a megbeszélt állásponton vagyunk, de..."
Ilyen "Mi lenne ha....) kérdésre nem lehet válaszolni.
Majd akkor menj át a hídon Kérdező, ha odaérsz!
Addig meg a jelenlegi helyzet van érvényben.
"Számomra a gyerekem érdeke az első."
A gyerek érdeke az, hogy a nagyszüleivel is legyen jó viszonyban.
Nyilván a mama azért nem akar hozzátok menni mert tudja hogy utalod mint a szart. Jó hogy nem akar ott lenni.
A gyereknek meg tök mindegy hogy hol találkozik vele. Nálatok és nála is idegen lesz.
A férjed viszont ott lenne vele nálatok és nála is.
Tulreagalod ezt, elég erősen.
És ez nem közösen megbeszélt dolog, ez inkább az amit te akarsz. Ennyi erővel a férjed is hisztizhetne mert raeroszakolod az akaratod és már előre készülsz arra hogy mit csinálsz ha nem azt csinálja amit te akarsz.
Javítás*
Titeket nem véd meg a férjetek/feleségetek, ha átkozznak szidnak benneteket?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!