Milyen egy ideális meny manapság? Mennyit változott a világ, mitől lesz jó meny a meny?

Azért takarítok, mert be akartam neki segíteni a házi munkába (bár mindenki segít neki, aposom főz a felnőtt gyerekei takarítanak) nagyon jól csinálja.

Vagyis már nem takarítok, csak főzök (babát várok) a férjem már annak sem örül, hogy az anyjánál főzök.

Ez egy betegség,úgy hívják megfelelési kényszer.

Szerintem az anyósnak semmiféle elvárása nem lehet a mennyel szemben,hiszen nem ő választotta párnak,hanem a gyereke.

Ezzel az erővel felelj meg mindenkinek a világon.

Nálunk ami a gond: anyósom kezdettől ragaszkodott ahhoz, hogy a vasárnapi ebéd, a húsvéti ebéd és még a szenteste nála legyen. Anyukám meghalt, apukámmal nem olyna jó a kapcsolatom. Az, hogy nagymamám is szeretné, hogy időnként hozzá menjünk, aki szintén egyedül él, az nem nagyon érdekelte.

De aztán a sarkamra álltam, és megelégeltem. Nem csak amiatt, mert mondjuk kettesben akartunk lenni pl szenteste, vagy vasárnapra el akartunk menni kirándulni, hanem mert ezek az alkalmak arról szóltak, hogy anyósom panaszkodik, és ugyanazokat a sérelmeket mondja el ezredjére.

Pl. A másik fia válása milyen csúnya volt

2001-ben mindenszentekkor elhagyta a szemüvegét (nem vicc :D)

A szomszéd kertje gazos és hozzá is átmegy.

Amikor vitt a testvérének kóstolót, nem volt tökéletesen tiszta az edény, amikor vissza hozta (fehér műanyag ételhordóról van szó, és megfogta a paradicsompüré, lehetetlen kimosni belőle)

Hasonlók.

Egyszerűen gyötrelem volt.

Hiba próbáltuk terelni a beszélgetést, folyton csak a sírás, a panasz.

Végül együtt döntöttük el férjemmel, hogy szépen csökkentjük ezeket az alkalmakat, mert nem bírjuk.

Persze emiatt ki a hibás? Én.

Igaz anyós még nem vagyok.

De a saját bőrömön megtapasztaltam milyen ne legyek.

Nem kell beleszólni a fiatalok életébe , és semmi esetre sem összeköltözni.