Mit tehetnèk, azon kívül, hogy tűrök a bèkessèg kedvèèrt?

"Nem lehet ritkìtani a találkozásokat, mert egy telken èlünk..."

"Èn nem szòlhatok, mert megsèrtődne.."

Azt'akkor most mi? Tűrj. Ja, azon kívül? Szólsz érte. Ja, azt nem lehet? Ne hívd át. Ó, egy telken éltek. Akkor szólj. De azt nem lehet. Akkor tűrj.

Komolyra fordítva a szót, pedig mondd csak meg neki, hogy 2 gyerek van, és ha nem tud ugyanúgy állni mind a kettőhöz, akkor nem kell egyiknek sem negédeskedni.

Nálunk ez volt, öcsém volt a kedvenc, mi most felnőtt fejjel nem beszélünk egymással, a nagynéniket meg nem hogy nem látogatom, konkrétan dühös leszek, ha eszembe jutnak, mit megengedtek maguknak, és anyámékra is, hogy nem szóltak nekik....

Pl én egyféle csokit utálok, a mazsolásat, öcsém szerette... Mit hoztak állandóan?? Persze, 2 mazsolásat (legalább 2t mondjuk), pedig tudták, hogy nem szeretem és biztos nehéz lett volna bármilyen másik fajtát venni le a polcról közvetlen emellől.., szülinapi pénzek, ajándékok, mert megláttam, megvettem neked (én nem jutottam eszükbe), stb . úgyhogy tedd csak rendbe a dolgokat. )

Leulteted es elmondod h lehet h egy telek de heti 1x van latogatas

Annak felebek a fiu unokaval kell foglalkoznia

Ha nem tetszik akkor nem kell unokazni!

En anyammal vittem ezt vegig. 1 evig nem jott, majd apos(anyos nincs) + ferjem kozbejarasara belatta h megiscsak fontos mind a ket unoka.

Anyam es aposom 5percre laknak egymastol es tolunk 🙂 Apos ritka normalis ember es jo parszor beolvasott ezert anyamnak aki amugy egy eleg makacs ember 😁

Annak aki még nem volt nagymama fel sem fogja, hogy milyen nehéz dolgok ezek!

Én gyerekként nem tudtam, hogy milyen egy nagyszülő, mert nekem egy sem volt.

Egyedül anyai nagyanyám élt, de ő még a saját gyerekeit is elhagyta, így velünk sem volt semmilyen kapcsolata.

Én már gyerekként elhatároztam, hogy a világ legjobb nagyija leszek, az összes szeretetemet beleadva.

Nos, lett egy gyerekem, tőle 3 unokám - nemüket most direkt nem írom - abból kettő imád, én is őket, a harmadik látványosan utál mióta a világra jött. Pedig ő hasonlít külsőre legjobban a gyerekemre, de mégis olyan a viselkedése, mintha nem lenne normális. Van valami mentális baja, az hétszentség, mert olyan extrém dolgai vannak, hogyha a kutyának beadnák, megveszne tőle.

Sajnos nem írhatok példákat, mert olyan egyedi baromságok, hogy a hozzátartozóim biztos ránk ismernének és jobb a békesség!

Nagyon igyekszem nem kimutatni az ellenérzésemet, ami eddig valószínűleg sikerült is mert eddig senki nem vette észre.

Ugyanúgy kapja az ajándékokat, ugyanannyi időt töltök vele mint a többivel. de sajnos kötelezően nem lehet szeretni senkit, ha kiráz a hideg tőle.

Igazad van hogy dühítő mikor az ember gyerekei között ekkora különbség van téve!Kérdésem:Bocs édes testvérek?Egyébként ezt 4szemközt kel vele megbeszélni(gyerek ne hogy hallja) még egy idegen gyerek lelki világát sem tesszük tönkre!Legyél határozott esetleg ha ennek ellenére sem hajlandó változtatni és a férjed partner benne szabályozzátok le a legkevesebbre a látogatás lehetőségét.

Nem baj ha megsértődik legalább elgondolkodik magán.