Szerintetek normális, hogy azért akarnak minket szét szedni mert elköltözünk? Mit tehetnénk?
8 éve vagyunk együtt a férjemmel ebből 4 éve házasok. 2 gyerekünk van. Mikor össze akartunk költözni a férjem családja felvette költözzünk 2 házzal arrébb a dédi régi házába. Ami épp üresen állt x éve, és nem a legmodernebb, de átmenetileg jó. Néhány változtatás lett eszközölve( új csempe a fürdőbe, új asztal bútorok meg egy nagy festés. Le nem laktuk, illetve rendben volt mindig tartva.) anno mikor ebbe belementünk jeleztük, köszönjük a lehetőséget de ez 3-4 évre szóló átmeneti megoldás, pénzgyűjtés céljából. Ők akkor azt láttuk felfogták még örültünk is, hogy támogatnak. De szerettünk volna saját házat, mint a legtöbb ember.
Nemsokkal később jöttek a gondok amik persze vannak ilyen közel lakás során, mivel mindig mindent láttak,mindenről volt véleményük, mit hogy kellene csinálni. Ha vendégek jöttek (haverok) ők is ott akartak lenni, ami sokszor kellemetlen volt, vagy ha nem jöttek át mindig megjegyezték ki meddig volt ott, miért jött.
A gyerekek születése után még több súrlódás is volt, mindenki hirtelen nagyon okos lett, és az utolsó egy évben már mindig volt valami amibe kötekedni kezdtek.
Mi kb mikor a gyerekekkel kezdett pici lenni a ház nézelődni kezdtünk. Pénzt is gyűjtöttünk, a csokot felvettünk és készülünk költözni.
Amikor ezt elmondtuk teljesen ellenünk fordult mindenki.
Ők azt találták ki h mi majd ott maradunk és azt csinosítjuk ki, (régi vályog ház, sok helyen penészes is bármit is próbáltunk meg kicsi) mindezt persze úgy hogy minden marad az ő nevükön.
Sajnos anyós após kb hetekig baszogatta a férjem, engem levegőnek néztek. És mesterien azon munkálkodtak hogy össze ugrasszanak és hátha elválunk. És a fiuk marad a közelben. Meg rám kígyót békát kiabálnak azóta is, milyen rossz anya, feleség vagyok.
Na de a férjem örül az új ház gondolatának, tetszik neki, mellettünk van és kijelentette nekik a szüleinek h mi nem fogunk elválni mert ő szereti a családját stb és hogy törődjenek bele.
Nem idősek a szülei, van a férjemen kívül is otthon lakó gyermekük, csak megszokták hogy mindent irányítanak.
Csak ezt most nem tudják.
Mi is jobban fogunk férni, ledz magánéletünk és szerintem idővel ők is mehbékélnek. De néha őszintén nem értem miért ekkora gond hogy szerettünk volna saját házat venni mi is, illetve nem megyünk messzire kb 15 percnyire.
Akik voltak hasonló helyzetben, a család mikor nyugodott le? Volt akinek ez miatt tönkre ment a házassága?
Én inkább ettől tartok, hogy addig manipulálják a férjem hogy köztünk lesz konfliktus. Bár most úgy látom, még minden rendben megy.
válasza:Szeretnénk valamennyire békességet és hogy akik voltak ilyen helyzetben ott mennyi idő után "dolgozták fel" ?
Volt e konfliktus később.
válasza:Ha emiatt megy tönkre ott is tönkre mehet mert az a házasság tőlük független ti ketten alakítjátok őket ki kell zárni Sose értettem miért kell felnőtt házasokra rá telepedni és főleg leskelődni utánuk kommentálni az életük minden percét,megszabni ki mehet jöhet náluk,meg faggatni őket mindenről mint a kihallgatáson,persze hogy előbb utóbb futólépés lesz az ilyen szülői háttér elől.. Annak is oka van ha valaki 100 200 1000 km re megy a saját családjától,szüleitől és szökőévbe megy haza..
70F
válasza:Előzőhöz (#3) csatlakozva én sem értem, hogy attól, hogy x házzal odébb laktok, miért kell biztonsági kamerát megszégyenítő módon figyelni titeket.
Kontrollmániás szülők, akik szeretik ha irányíthatnak mindent. Ez a párkapcsolatoknál legkésőbb a gyerek születésénél kiderül - mint írtad is, mindenbe bele akartak szólni, okosabbak voltak.
Az ilyet nem szabad hagyni. El kell költözni és azt sem szabad hagyni, hogy hozzátok odaszokjanak később. Sok sikert!
23/f
válasza:Nekem anyukám ilyen irányításmániás,50 km-re lakunk, másik városban, és ő simán telefonon is osztja az észt.Szerencsére ritkán jön,abból mindig balhé van.Mindig mindenbe beleszól, a gyerek nevelésétől kezdve mindenbe pl hogy miért vittem szegény gyereket 6ra a bölcsibe(7re jártam dolgozni,vajon miért) milyen ruhákat hordunk,milyenre vágatom a hajam(44 éves vagyok, férjem 56),hogy milyen bútorokat használunk,és ezeket miért nem dobjuk ki(albérletbe lakunk, minden a tulajé),hogy miért eszünk szalonnát,meg ehhez hasonlók.Sajnos nálunk semmi változás, összeveszés után kb 2-3 nap múlva ugyanúgy csinálja.Szerencsére messze lakik, telefonba meg csak bólogatok,és ha leteszem mindent úgy csinálok ahogy nekem jó.
A konfliktus a férjemmel abból van, hogy ő is irányításmániás(valószínű ez a karmikus feladatom, hogy hogyan lehet ilyen emberekkel békébe élni, bár még nem tudom),szóval a konfliktus abból van hogy ő azt mondja hogy minek tartom a kapcsolatot anyámmal,miért nem zavarom el,és ez idegesíti,hogy nem az van amit ő gondol.(ő megszakította a kapcsolatot az apjával vagy 20 éve)
Kitartás.
Mondjuk szerintem túl közel költöztetek.15 perc az kb a másik utca.
válasza: válasza:Mondjuk én is a 15 percnyit azt nagyon közelinek érzem. Talán annyi, hogy konkrétan nem fognak rálátni a házatokra, és nem fogják tudni, ki mikor jön, mikor megy.
(Én az ilyenektől 150 km-re mennék minimum.)
válasza:Irigyellek, hogy minden rendben van annak ellenére, mert amikor én laktam anyóséknál, férjem nekem semmit sem akart elhinni, hogy hogy viselkednek velem, de mikor anyuka állított rólam olyat ami közelben sem volt igaz, láttam rajta, hogy elhitte az első szavára! Így voltunk és még most sem akarja elhinni inkább amit mondtam róluk. Bár lassan talán elhiszi, hogy vele is hasonlóan viselkedik most már a tesója mint velem csinálta éveken át már. Az anyja pedig mellőzi, pedig eddig de nagyon szerette...
Szóval baj akkor lesz, ha majd elhiszi! De ha van szeme, nem jut el odáig!
válasza:Mi majdnem pontosan így voltunk. Még a leskelődés is stimmelt.
Mi is nagymama régi házába jöttünk. És nálunk is úgy volt h max 2-3-4 évre (amit persze mindeki elfelejtett)
Figyelgették az autónkat és hívogattak h hol vagyunk...
Annyi a különbség h én nem szülök addig, amíg el nem húzunk innen.
Kb egy év után mondtam azt, hogy nekem ennyi elég volt. A férjem hála az égnek velem akar élni és nem az anyjával.
Láttam a jeleket, és meg is mondtam, hogy én ide nem szülök (mármint a férjemnek mondtam, anyósomnak nincs köze a méhemhez)
Először hatalmas botrány volt belőle. De ha jóban akarnak velünk lenni, le kellett nyugodniuk.
úgy fél éve döntöttük el h költözünk, őszre kész lesz a kis fészkünk.
1 hónapnál tovább nem tartott a méreg. Utána még volt mondogalódás, de le kell carni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!