Mennyire vagytok családias, rokonizáló kapcsolatban párotok szüleivel és rokonaival?

A férjem hetente jár a szüleihez, én saccra kéthavonta megyek vele. Nem vagyok velük rosszban, de igényem sincs ennyi illemlátogatásra, meg értelmesebben is el tudom tölteni az időmet. Én a szüleimet (külön élnek) 2-3 hetente látogatom, a férjem max minden 3. alkalommal kísér el vagy ugrik be. Neki is van jobb dolga.

Úgy gondolom, ha nem olyan szerencsésen passzol a személyiségünk a párunk szüleivel, hogy könnyedén beszélgessünk és kimondottan élvezet legyen a találkozás, akkor felesleges folyton eljárogatni hozzájuk, mint a párunk utánfutója, mert csak feszengős, időrabló kellemetlenség. Mindenki járjon a saját szüleihez, amennyit akar, nem vagyunk összekötözve. A másikéhoz pedig annyit megyünk, amennyit kedvünk van.

A testvéremmel tartok még szorosabb kapcsolatot, vele elég spontánok a találkozások, a férjemnek nincs tesója. A többi rokon csak karácsonykor, húsvétkor van.

Szülők látogatását mindegyikünk intézi maga. Én az enyémekhez hetente egyszer általában beugrok egy órára, nála változó. Testvérekkel közvetlenebb a viszony. Közösen ritkábban megyünk csak úgy látogatóba, inkább családi eseményekre (születésnap, névnap, karácsony, stb.)

A viszony udvarias, de olyan jóismerősi inkább, nekem a párom, illetve a saját szüleim, tesóm a családom, nem anyósék. Mondjuk ha lesz gyerek, a kapcsolattartás gyakorisága valószínű változni fog.

Párom és édesanyja szinte mindennap beszélnek telefonon. Hetente 2-3x engem is felhív az anyukája és fél-1 órákat telefonálunk. Az egyik nagynénjével is sokat telefonálunk. Én apuval hetente 1-2x beszélek telefonon. Testvéremmel egy városban élünk(külföldön) 1-2 hetente találkozunk, de én javarészt mindennap beszélek vele/velük. Ha hazamegyünk, akkor párom édesanyjáékhoz szoktunk menni. Mindennap megyünk a mamákhoz, apuval is mindennap találkozunk. Párom mamája egyfajta főhadiszállás, mindig összefutunk ott is valakivel (sok nagybátyja ott is lakik még). Nem mondom, hogy annyira rokonizálunk. De én örülök neki. Jó pár éve külföldön élek, még csak azt sem mondhatom, hogy most nincs kedvem, mert nincs kivel összefutni szinte. Én a helyedben megbecsülném őket. Bár nem teljes egészében a te családod, de nekem pl. édesanyám már nem él és rettenetesen jól esik, ahogy párom édesanyja áll hozzám és törődik velem.

25/N

Születésnap, névnap. Amúgy mintha nem is ismernénk egymást. Nem telefonálunk, nem találkozunk csak úgy. Mindig van valami amiatt... Ők sose jönnek hozzánk és nem is hívnak magukhoz. Mi sem őket, mert látjuk hogy semmi igényt nem tartanak ránk. Volt amikor direkt úgy intéztek egy nagy családi születésnapot, hogy nem hívtak meg minket, kizártak belőle (feltett anyósom egy közös fotót netre ahogy ők ott vannak és hogy mennyire nagyon jó volt velük). Minket külön hívtak meg egy vacsorára ahol csak 5en voltunk, mert 100%ban qva gáz lett volna, ha még azt se... Ígyis az volt. (Velünk persze nem fotózkodtak, velünk soha sem csináltak amúgy egy fotót sem. Anyósom akkor csak a kaját fotózta le.) Hát ennyire vagyunk velük.

Az én családom sem jön olyan sűrűn de ők amúgy messzebb laknak a másik megyébe. Igaz nem annyira messze ők sem. Még így is többet jönnek és ők amikor dolog volt eljöttek segíteni is maguktól.

Mindenki azt várja amúgy tőlünk hogy mi menjünk legtöbbször mert nekünk van idő meg fiatalok vagyunk... Sokáig sűrűn jártunk haza az én családomhoz (akkoriban anyósoméknál laktunk), de egy ideje leritkitottam mert hozzánk sem sűrűn jönnek annyira és hétvégén elvagyok itthon legtöbbször. Fáradt vagyok, mert váltott műszakban dolgozom.

Amúgy szerettem volna, ha több családi össze jövetel lenne, de nem úgy hogy csak mi megyünk szinte mindig. Az meg elszomorít hogy anyósék nem szeretnek minket igazából. 10 perc kocsival ők tőlünk... Bárcsak az én lakna közelebb.

Én gyakrabban látom az anyóst, apóst mint a saját szüleimet, nekem nincs igényem a családi összejövetelekre, a férjemnek van.

Általában én is rettentően unatkozok, de Neki fontos és én se halok bele. ☺️