Borostyán anyós? Mit csináljak vele? Jó ötlet a gyerekvállalás, vagy csak olaj a tűzre?
Anyósom nem tud elengedni minket.
Férjemmel 2 éve vagyunk házasok, 5 éve vagyunk együtt, anyósomékkal egy fedél alatt élünk.
Szeretnénk saját életet, és lassan saját családot, hiszen én már 30 éves vagyok.
Anyósom nem tudja elfogadni, hogy a fia felnőtt, még mindig "kisbabám"-nak hívja, gyerekként kezeli. Férjem a tőle telhető legjobban próbálja jelezni neki, hogy nem szükséges így viselkednie. De a falnak is beszélhetne.
Én szólni nem merek, csak magam ellen hívnám ki a sorsot, illetve anyósomat, akinek férjemen kívül még 3 fia van, s minddel így viselkedik. Férjem a legidősebb és legdrágább fiú számára.
Jó látni, hogy szeretik egymást, de lassan torokszorító és gyomorforgató érzésem kezd kialakulni. Mikor jeleztük, hogy házakat nézünk, és volt egy hely, ahová menni akartunk, anyósomnak egy hétig migrénje volt.
Most férjem egy új helyen dolgozik, és anyósom minden nap kimegy elé autóval, úgy hozza haza.
Rosszul esnek ezek a dolgok, hogy nem akarja, hogy önállósodjunk, saját családunk legyen, fáj neki, így nekem is fáj, hogy így érez.
Tehetetlennek érzem magam.
Mikor jeleztem, hogy mi is szeretnénk már családot, mert az én koromban neki már 4 gyereke volt, csak annyit mondott, hogy nekem máshogy alakult az életem. Mintha tagadná az idő múlását. Szobája falán ott van a 4 fiú képe, és bár én is már a család tagja vagyok, férjemről és rólam nem közös kép van.
Anyósom mindenbe beleszól, és nem merek visszaszólni, nem akarok összeveszni, elveszíteni a férjem. A szobánkat is ő akarta berendezni, ahogy külön a kis amerikai konyhánkat is. Mikor kész tervvel álltunk elé, hogyan szeretnénk. Akkor kicsit elszakadt nálam a cérna, és férjem végül szólt, hogy ne szóljanak bele ebbe. Azóta nem szóltak.
Férjemmel egyre többet vitázunk pár hete az anyós miatt. Ő nem akar előre szólni, mert azt mondja, úgy nem értené meg az anyja. Csak az adott feszült helyzetben egy jól irányzott jelzéssel érti csak meg, hogy eddig, ne tovább. De én már úgy érzem, torkig vagyok. Tudom, hogy meg kell nyugodnom, a házasságunk érdekében. Nagyon szeretem őt, mindent feladnék érte.
Családot szeretnénk, pár hónapon belül gyerekvállaláson gondolkodunk. Anyósomék házában azonban ez nem lenne kivitelezhető, mert nincs annyi szobánk. Első körben apámhoz költöznénk, aki egyedül él, egy három szobás lakásban. A költözést nem tudjuk előbb megtenni, a "családi béke érdekében". Jó érvek kellenek, hogy el tudjunk költözni, hogy ez "elfogadható legyen". Ha pedig gyereket vállalunk, az egy jó érv.
Attól is félek, hogy anyósom irányítani akar majd, hogy hogyan neveljem a gyerekem, mert neki 4 van. Erőtlennek érzem magam ehhez.
Úgy érzem, nem akarják, hogy önállósodjunk, függőségben akarnak tartani minket. Főleg anyósom, és az ő szülei. Mindent szeretnek kontroll alatt tartani.
Sógorom vidékre költözött, kollégiumban lakik mert egyetemre jár. Anyósom dúl-fúl, borzalmas kedve van emiatt. Mikor egyszer kicsúszott a számon, hogy nem is baj, mert sógorom legalább önállósodik kicsit, nekem is jót tett, mikor 5 évig kollégista voltam, rávágta dühösen, szikrázó szemekkel, hogy "Ne önállósodjon!". Mindezt egy nagykorú férfire. S mindez az összes többi sógoromra is igaz. Engem legutóbb "viccből" házisárkánynak hívott. Mikor mondtam, hogy ez nekem bántó volt, hitetlenkedve kérdezte, hogy "ezzel is megbántottalak?", ezzel éreztetve, hogy túl érzékeny vagyok. Mikor vicces, de én meg őt látom túl érzékenynek. Szeretnék jó kapcsolatban lenni, de úgy érzem, nem tudok határt szabni ebben a helyzetben, és nem vagyok biztos benne, hogy tovább kéne bonyolítani a dolgokat a gyerekvállalással. Viszont ha saját családot nem vállalunk, anyósomék házában maradunk, gyerekszerepben. Én meg ha még éveket várunk, addig kiöregszem abból, hogy anya lehessek. Anyósomat pedig látszólag ez nem izgatja, csak a fiai számítanak. Férjével, apósommal a kapcsolata nem túl meleg és közeli, inkább a gyerekeibe kapaszkodik. Mi férjemmel szeretjük egymást, sokat beszélgetünk, megöleljük egymást, figyelünk egymásra. Ő kitalálta, hogy társfüggőek vagyunk. Ez is nagyon fájt tőle.
Vigyázz mert az ilyen anya kicsi fiai lehetséges hogy anyának hisznek és nem neked,
Én most így szívtam meg gyerekkel
Nagyon ráérsz arra, hogy szakkifejezéseket találj az anyósodra ("borostyán"), túlkomplikálod az egészet. Csak egy elviselhetetlen hárpia, aki legszívesebben magához kötözné a gyerekeit, és ezt nem szabadna hagynotok neki.
Teljesen mindegy, mennyire finoman próbáltok leválni, úgyis sértődés lesz belőle, harag, sírás és migrén. Soha semmi nem lesz neki elég jó ok, nem esett még le? Soha, semmi! Nem gondolja meg magát, nem enyhül meg, ebből csak erővel lehet kijönni. Ti jelen pillanatban engedtek a zsarolásnak, és hagyjátok, hogy tönkretegye az életeteket a saját agybaja miatt. Ha lenne vér a pucátokban, leszarnátok, hogy mit vonyít. Keresnétek egy lakást, leraknátok az előleget, és közölnétek, hogy jövő héten jön a bútorszállító. Ő meg tegye túl rajta magát, ahogy tudja, mert ez van. Meghalni úgysem fog. Addig ti szenvedtetek, mostmár ideje, hogy ő szenvedjen egy kicsit, amíg meg nem unja. És akkor kvittek vagytok.
Amíg ezt nem lépitek meg, mert ott lapultok attól rettegve, hogy ő mit szól, addig az isten se segít rajtatok.
Ui: az tényleg kész nyomiság, hogy a férjedet az anyukája fuvarozza haza a munkából. Ezt már középiskolásan is ciki volt, nem?
"Nálunk (saját család) a "felkötöm magam, ha elmész" c. szöveg is bejátszott"
Bakker, ilyen tényleg létezik? Ez már betegség, amit kezeltetni kéne.
"Viszont szeretnék szeretetben megmaradni mindenkivel ha lehet."
Maradni? Ez jó terv, hiszen az anyósod most is nagyon szeret téged, te Házisárkány :)
"Anyósom kimondottan hangoztatja is, hogyha gyereket akarnánk, azt az ő házukban is lehet."
Lehetni lehet, de nagy hiba lenne. Te is hangoztathatnál azért valamit, nem egy passzív részese vagy a történteknek.
A férjedről direkt nem szólok egy szót se, nem akarlak megsérteni.
A sztorihoz hozzátartozik, hogy anyósomat a saját anyja is kisbabának hívja és úgy is viselkedik vele, anyósom vele szemben is gyerekként viselkedik. Anyósom anyósa anyósomhoz jár segíteni a háztartásban a mai napig, hetente többször. Láthatóan neki sem sikerült felnőnie, mert minden nap legalább fél órát értekezik a szüleivel és beszámol mindenről ami történt a családban. Ha meglát, rögtön megkérdezi, hogy mit csinálok, hogy aztán arról beszámolhasson a szüleinek.
Fogalmam sincs, hogy ebből ki lehet-e törni egyáltalán.
Mert minderre az az érv, hogy ők csak segítenek. Miközben anyósom arról sír, hogy az ő anyósa annak idején mindig főzött nekik és ő mennyire szenvedett ettől, hogy nem ő vezeti a háztartást. Hát, most sem ő vezeti teljesen. Kicsit olyan érzésem van, hogy rajtam áll bosszút ezért valahogyan.
Apósom normális velünk, támogatja, hogy elköltözzünk, de erről ő se mer beszélni a feleségének. Apósom az egyetlen a családban, akivel lehet normálisan beszélni a dolgokról, férjem is vele szokott inkább.
Én úgy gondoltam, az elején kell meghúzni a határokat, tisztázni, hogy ki mit szeretne. Férjem azt mondta, hogy "majd megszokja" anyósom a helyzetet, és majd akkor szólunk ha valami feszültséget kelt. A baj csak az, hogy nem szólunk akkor sem. Én nem akarom magamra haragítani anyóspajtást, férjem meg nem tudom miért nem. És nem úgy tűnik, hogy anyósom megszokná a helyzetet, inkább tűnik egyre vadabbnak a dolog.
Egyébként anyagi okok miatt maradtunk náluk, hogy tudjunk félretenni saját otthonra, amíg sikerül. Sajnos a mai árak miatt ez egyre távolibbnak tűnik. Ha albérletbe megyünk akkor meg semmi esélyünk arra, hogy egyszer sajátunk lehet.
Hát pedig ezt mások is megoldják valahogy, akár gyerekvállalási hitellel és több munkával. És hát apukád bevállalhatná azt a kényelmetlenséget a lánya kedvéért, hogy kisebb lakásba költözik, és a különbséget nektek adja.
Amúgy mi történne, ha magadra haragítanád az anyósodat (aki már így is haragszik rád)? Amíg ott laksz, addig békére ne számíts! Te bárhogy viselkedsz és annak az ellenkezőjeképpen, anyósod gyűlölni fog, ez ellen semmit nem tudsz tenni, mert ő gyűlölni akar.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!