Anyósok! Titeket zavar, ha a menyetek nálatok főz? Vagy fordítva?

Illetve tapasztaltátok-e, hogy bár kimondatlanul, de nem nézi jó szemmel a másik?

Néha, ha napközbenre megyek át anyósomékhoz, akkor én csinálom meg az ebédet, mert hétköznap náluk szinte semmi kaja nincs (értsd, még reggelire való is csak épp hogy). Ebédre mirelit van, ha van. Így ha tudom, hogy oda megyünk, vagy viszek magunknak az otthoni kajából, vagy veszek friss alapanyagokat, de akkor természetesen úgy főzök, hogy nekik is jusson belőle. Ettől függetlenül, ha csinálok kaját, többnyire nem esznek belőle, és inkább semmit nem esznek (konkrétan többször voltunk ott a lányommal egész napot, meg még a születése előtt én egyedül is, és volt, hogy egész nap egy falatot nem látom őket enni). Épp tegnap volt ilyen, hogy főztem, és mondtam is, hogy úgy csinálok, hogy nekik is legyen, bólogattak, hogy oké, esznek, aztán mikor oda jutottunk, hogy mondtam, kész a kaja, rögtön senki nem kért. Mondtam a férjemnek, hogy ez mennyire rosszul esik, és hogy nem értem, mert friss alapanyagokat viszek, nem főzök rosszul, nem nyalom le a főzőkanalat (kóstolok, de mindig fiókból vett tiszta kanállal). Férjem azt mondta, hogy lehet zavarja őket, hogy ott főzök. De könyörgöm, ha egész napra megyünk át a gyerekkel, és SEMMI kaja nincs, akkor mit várnak? Persze nem mondják, hogy baj lenne, hogy ott főzök, de ha rákérdeznék, akkor tagadnának, hárítanának.

Eldöntöttem, hogy többet kajaidőben már nem megyünk, max ha kifejezetten ebédre hívnak hétvégén, mert nekem ez így baromi kellemetlen. Ciki, ha úgy főzök, hogy nekik ne legyen, mondván, hogy úgyse esznek belőle, az meg megalázó, ha csinálok, de bele se szagolnak. Viszont mivel relatíve ritkán megyünk a gyerekkel, ezért ilyenkor több időre viszem. De így ez nagyon gáz.

Anyagi problémájuk nincs, nem azért nincs normális kaja náluk sokszor.

Tapasztalt valaki hasonlót? Mit gondoltok erről a helyzetről?