Miért zavar az mindenkit a családjainkban, hogy mi külön alszunk a párommal?

Beszéljétek meg velük. Általában az jut rögtön az emberek eszébe a külön alvásról, hogy nem vagytok jóban, hogy nincs köztetek semmi, hogy van más, csak együtt éltek, hogy elhidegültetek, hogy 70 évesek szoktak külön szobába költözni, mert már nem bírják egymás közelségét elviselni.

Szóval nem a jó vagy hétköznapi dolgokra gondolnak egyből :D Biztosan fura nekik. De majd megszokják :)

Mi néha külön alszunk, mert én tovább maradok fent, és nem akarom felébreszteni...plusz horkol és nyammog álmában, amire felkelek és eleve rossz alvó vagyok. Füldugó is bejátszik, de jobban alszom külön.

Sajnos őt ez zavarni kezdte, de a horkolással nem kezdene semmit...:/

Nekünk külön hálószobánk van, mert mindketten jobban szeretjük a saját személyes teret, amit úgy rendezünk be, ahogy az nekünk tetszik, és ahol tudunk például elvonulva dolgozni (mindketten itthonról dolgozunk). Egyébként is így szoktuk meg. Egyetemi éveink alatt lettünk egy pár úgy, hogy először lakótársak voltunk, mindketten egy-egy szobát béreltünk, aztán megbeszéltük, hogy lehetnénk egy pár, ha már úgyis együtt lakunk :) Szóval amióta együtt vagyunk, gyakorlatilag mindig is együtt éltünk, de külön aludtunk. Egy szobában, külön ágyban még úgy-ahogy ellennénk, ha muszáj lenne, de közös ágyban, közös matracon nem tudom kipihenni magam, mert mindig megérzem, ha csak egy kicsit is mozognak mellettem. Soha életemben senkivel nem bírtam egy ágyban aludni, még a szüleimmel vagy a tesóimmal sem.

Ha valaki egy párkapcsolatban valami szokatlant csinál, akkor az emberek szeretik rögtön játszani az önjelölt párkapcsolati terapeutát és okoskodni, hogy biztos ez vagy az rossz a kapcsolatukban és azért csinálják azt, amit. Egy darabig engem ez nagyon idegesített, de ma már csak nevetek és rájuk hagyom. Épp elég, ha én és a párom tudjuk, hogy miért alszunk külön, mások meg feltételezzenek nyugodtan bármit, amit akarnak, ha attól lesznek boldogok, hogy mások magánéletén agyalnak.

"Ha valaki egy párkapcsolatban valami szokatlant csinál, akkor az emberek szeretik rögtön játszani az önjelölt párkapcsolati terapeutát és okoskodni, hogy biztos ez vagy az rossz a kapcsolatukban és azért csinálják azt, amit. "

Ah igen. Kedvencem a kötelező kézen fogva sétálás, mint szerelmi mérce. Anyós hahotázva szekált, hogy láttak minket sétálni az utcán és hogy jaj de nagy lehet a szerelem, ha egymás kezét sem fogjuk meg. Nyáron, negyven fokban.

Sokan jobban szeretnek mások életében turkálni, mint a saját gondjaikkal szembe nézni.

Egy kapcsolat szabályait mindig a benne lévők alakítják ki. A lényeg hogy nekik jó legyen, mindenki más pedig beka...ja.

Sajnos ez így megy egész életünkben, kezdve a hogy alszol, miért azt az autót vettétek meg, miért ott vettetek lakást, hagyd sírni a gyereket stb stb. Sajnos a mi társadalmunk nagyon mérgező, elítélő minden szempontból.

"Kedvencem a kötelező kézen fogva sétálás, mint szerelmi mérce. Anyós hahotázva szekált, hogy láttak minket sétálni az utcán és hogy jaj de nagy lehet a szerelem, ha egymás kezét sem fogjuk meg."

Mi alapból nem merünk kézen fogva járni, bármennyire is szeretnénk, mert azonos nemű pár vagyunk, és kaptunk már halálos fenyegetést járókelőktől, mikor fogtuk egymás kezét :(