Anyósok! Titeket zavar, ha a menyetek nálatok főz? Vagy fordítva?
Illetve tapasztaltátok-e, hogy bár kimondatlanul, de nem nézi jó szemmel a másik?
Néha, ha napközbenre megyek át anyósomékhoz, akkor én csinálom meg az ebédet, mert hétköznap náluk szinte semmi kaja nincs (értsd, még reggelire való is csak épp hogy). Ebédre mirelit van, ha van. Így ha tudom, hogy oda megyünk, vagy viszek magunknak az otthoni kajából, vagy veszek friss alapanyagokat, de akkor természetesen úgy főzök, hogy nekik is jusson belőle. Ettől függetlenül, ha csinálok kaját, többnyire nem esznek belőle, és inkább semmit nem esznek (konkrétan többször voltunk ott a lányommal egész napot, meg még a születése előtt én egyedül is, és volt, hogy egész nap egy falatot nem látom őket enni). Épp tegnap volt ilyen, hogy főztem, és mondtam is, hogy úgy csinálok, hogy nekik is legyen, bólogattak, hogy oké, esznek, aztán mikor oda jutottunk, hogy mondtam, kész a kaja, rögtön senki nem kért. Mondtam a férjemnek, hogy ez mennyire rosszul esik, és hogy nem értem, mert friss alapanyagokat viszek, nem főzök rosszul, nem nyalom le a főzőkanalat (kóstolok, de mindig fiókból vett tiszta kanállal). Férjem azt mondta, hogy lehet zavarja őket, hogy ott főzök. De könyörgöm, ha egész napra megyünk át a gyerekkel, és SEMMI kaja nincs, akkor mit várnak? Persze nem mondják, hogy baj lenne, hogy ott főzök, de ha rákérdeznék, akkor tagadnának, hárítanának.
Eldöntöttem, hogy többet kajaidőben már nem megyünk, max ha kifejezetten ebédre hívnak hétvégén, mert nekem ez így baromi kellemetlen. Ciki, ha úgy főzök, hogy nekik ne legyen, mondván, hogy úgyse esznek belőle, az meg megalázó, ha csinálok, de bele se szagolnak. Viszont mivel relatíve ritkán megyünk a gyerekkel, ezért ilyenkor több időre viszem. De így ez nagyon gáz.
Anyagi problémájuk nincs, nem azért nincs normális kaja náluk sokszor.
Tapasztalt valaki hasonlót? Mit gondoltok erről a helyzetről?
Még a saját gyerekemet sem szeretem, mikor a konyhámban sertepertél, de nekik nem szólok érte. Más be se tehetné oda a lábát, anyám sem, csak ők.
Szóval igen, zavarna. Az meg hogy 2 évig ott laktál, és kényszerben voltak hogy ne húzzák a szájukat, megint másik dolog.
Ne hisztizz, hanem ne menj egész napra, vagy rendelj valamit.
Zavarna, mert nem jöhet be a házamba az anyós. Én se járok hozzájuk.
Amikor "jóban voltunk" se volt ilyen főzőcskézéses vita. Még egy pohár vizet se lehetett náluk inni.
Kedves kérdező, én neked adok igazat, ha a gyerekkel áthívnak, akkor (legalább a gyereknek) kellene valami kaja...
De akkor sem főznék náluk. Kész kaját sem vinnék, mert nekem kellemetlen lenne úgy enni, hogy ők nem esznek. Tehát: csak annyi időre mennék át, ami 2 főétkezés között van.
Ha panaszkodnak, megmondanám, hogy fontos, hogy a gyerek normális kaját, normális időben egyen, ezért mentek haza. Ennyi.
26
Nem bírálom felül. Sosem tettem megjegyzést, és nem NEKIK főzök, de ha már csinálok magunknak kaját, akkor annyit készítek, hogy ha akarnak, tudnak belőle enni. Mert anno meg volt olyan, hogy csak a férjemnek és magamnak csináltam kaját (mikor ott laktunk), és akkor meg jöttek velünk enni... így annyit főzök, ha mégis ennének, ne legyen ciki, hogy bocs, nektek nincs belőle.
27
Igen, ez lesz. Rövid látogatások, délutánra időzítve, amikor a gyereknek viszek uzsit, én meg vacsorázom itthon. Ennyi.
Olyanokat főzök, amiket elvileg megesznek, tudom, mik a mumusok, olyat sose csinálok.
Mindenkinek köszi a válaszokat!
Anyósom bár igazi mama kisfiát nevelt, engem szeret annyira, hogy egy rossz szó nélkül hagyja, hogy főzzek náluk. Mi havonta megyünk egy hétvégére, és sajnos tudják, hogy nem eszek meg akármit, meg prediabétesszel elég kényes, hogy mit ehetek és mit nem, ezért rám hagyja, főzzek ha én szeretnék főzni. Évek óta mindig én főzök ha náluk vagyunk, már hozzászoktak, sőt várják. Szívesen esznek belőle, örülnek, hogy valami új ízt esznek. Vannak kedvenceik apósommal a főztömből, sose éreztették, hogy zavarná őket, hogy otthonosan mozgok náluk. Mondjuk sose tudom mi hol van, mindent megkérdezek, hogy ezt használhatom-e, de készségesen segítenek, és örülnek, hogy azt látják, hogy jól megetetem a fiukat, meg őket is. :D
Néha sírdogál kicsit anyósom, hogy nem tud olyat főzni amit megennék, de megnyugtattam, hogy anyukám se érti a diétámat, oda is viszem az ennivalómat, mert nem hiányzik, hogy rosszul legyek, nekik meg ne ezzel kelljen foglalkozni, hogy mit ehetek, meg mit nem.
Ilyenkor anyósom kicsit hátradőlhet, meg pihenhet legalább, mikor én főzök. Volt, mikor nem készültem ötlettel, ráhagytam, hogy főzzön csak, de akkor meg már várta, hogy vajon mit találok ki, és mondta, hogy fel van töltve a hűtő és fagyasztó, csináljak amit csak szeretnék. :D
Én a helyében sík ideg lennék amúgy, hogy odamegyek a kosarammal, viszek mindent amiből főzök, mintha vmi leprás lenne a dolgaival, de megérti, hogy nekem minden speciális.
Anyukámmal nem tudnék együtt főzni, vele képtelenség egy konyhán lenni. :D Anyósom nem szól bele semmibe, beszélgetünk bármiről közben, nem lesi mit hogy csinálok. Pedig tényleg az a tipikus anyós elvileg, fene gondolta, hogy ebben ennyire elnéző lesz. Valószínűleg szerencsém van, hogy ezt ilyen jól tolerálja. Van hogy itthon megfőzök, és náluk már csak melegítjük, nekik mindegy, csak had egyenek mást is, ne csak a hazait. Kedves tőlük azért. :) A te anyósodék úgy reagálnak, ahogy én is várnám az enyémtől, lényeg hogy egyetek, gondoljon amit akar. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!