Mit tegyek? Tényleg nem akartam megbántani

Párommal 6 éve vagyunk együtt,2 éve házasok,már a legelején leszögeztük egymás között,hogy nem akarunk gyereket,mind a kettőnknek rendben is van.

Mind a kettőnk részéről voltak okok,hogy miért nem,ezeket elfogadtuk.

Házasság után, pár hónappal anyós megkérdezte tőlem,mert elég rosszul nézztem ki,hogy minden rendben van,olyan sápadt vagy,annyit mondtam neki,igen csak havi bajom van.

Anyós akkorát nyelt és utána majdnem elkezdett pityeregni látszott egy két könnycsepp.

Újra kérdezi,de akkor neked női bajod van,mondom neki igen,de ne aggódjon pár nap és vége,anyós akkor megjegyzte,hogy feljött rám pár kg és ő azt hitte,hogy baba lesz és ő már várja az unokát,akkor ott közöltünk,hogy mi nem szeretnénk babát.

Pár nappal később felhívott és megkérdezte,hogy miért nem akarok,először szépen visszautasítottam,hogy ezt már 6 éve eldöntöttük,nem szeretnénk rá választ adni ez a mi dolgunk,csak addig addig szekált vele amíg nem kirobbant belőlem,hogy az elején azért nem akartam gyereket,mert túl fiatal voltam még 21 és nem éreztem magamon azt,hogy anya legyek ami nem változott azóta,most se érzem azt,hogy én képes legyek felnevelni gondoskodni egy életről.

Plusz a fia miatt se akarok gyereket,mert alig segít a napi teendőkben,reggel alig bír felkelni, úgy kell neki könyörögni néha,hogy vigye le ő reggel a kutyát,mert nekem előbb bent kell legyek a munkahelyen,akkor is morog,hogy ő utál korán kelni. ​

Munka után olyan fáradt,hogy amikor hazaér 15kor - 1 órán keresztül hozzá nem lehet szólni két szót,a lakás tiszta putri lenne, mert ő csak mosogat és ennyi.

Minden rám marad, minden reggel a kutya,az összes házimunka, főzés mosás takarítás,teregetés,és én biztos nem szülők olyan férfinak,aki semmibe nem segít,és nem veszi ki a részét normalisan a házimunkába

Azt tudni kell 6-14 dolgozok

Nekem 5.10 el kell indulni

Mi lenne, ha lenne egy gyerekünk őszintén és már óvodás lenne,neki kéne minden nap felkelteni öltöztetni, fésűlni,elvinni a gyereket az óvodába,le vinni a kutyát sétálni, és egy 4 éves gyereket nem 10 perc lesz felöltöztettni, neki is 5 kéne kelni,amit biztos vagyok benne,hogy 2 hét után feladná és azt mondaná,hogy neki ez nem megy. ​

Délután amikor hazaér a melóból,szegény gyerek mit lát,hogy apa állandóan bezárkozik a szobába,nincs velünk csak a telefont nyomkdja mert apa fáradt,gyerek mellett háztartást vinni,dolgozni hát nem egyszerű feladat,ráadásul én fizikai munkát végzek nekem valóban megterhelő lenne gyerek mellett ezeket végig csinálni,és én úgy látom,hogy amíg ilyen a fia biztos lehet benne,hogy én szülni nem fogok neki és alapból sem akarok,szóval nem is akarok

Anyós nem hitt a fülének,hogy az ő gyereke biztos nem ilyen lusta dög, ő nem ilyennek nevelte,anyós 3 hétig hozzánk se szólt, egyszerűen sokkolta a hír,azóta nem beszél velünk

Én tehetek róla,hogy teljesen mást hitt a gyerekekről mint a valóság

Ti most mit tennétek

Azért bánt a dolog, mert anyós tündéri nő imádnivaló egy anyós,és most elég rosszul érzem magam,és én ezzel nem azt akartam mondani,hogy rossz anya volt és szarul nevelte fel a gyereket.

Hanem egyszerűen ilyen lett a fia és kész

Az ember változik,lehet hogy ő még a 16 éves fiára emlékszik,de más ember lett felnőttként

Szegény asszony magára vette amikor nem ez volt a cél